Ő volt Párizs szeme

Ma húsz éve halt meg Brassai, az egyik legnagyobb karriert befutott és legismertebb magyar származású fotóművész. Művészneve szülővárosára, a dél-erdélyi Brassóra utal, ahol a tizenkilencedik század utolsó évében született Halász Gyula néven. Tanulmányait a Budapesten kezdte és Berlinben szerzett diplomát, de már 1923-ban Párizsban telepedett le.

A francia fővárosban eleinte újságíróként dolgozott – sőt, szobrászként és festőként is működött –, és csak később kezdett fotózni. Pályája elején André Kertész segítette, de hamar barátságot kötött számos neves párizsi művésszel, köztük Miróval, Dalíval, Giacomettivel, Tristan Tzarával, André Bretonnal, Matisse-szal, Léger-vel, Le Corbusier-vel és Henry Miller amerikai íróval. Picassóval később ismerkedett meg, ám kapcsolatuk annál gyümölcsözőbb volt, erről tanúskodik Brassai Picasso szobrai című képes albuma, illetve 1968-ban magyarul is megjelent könyve, a Beszélgetések Picassóval.

Korai képei a művészek és a bűnözők tanyájaként ismert Montparnasse éjszakai életét dokumentálták, és a Paris de nuit (Az éjszakai Párizs) című első saját albumában jelentek meg 1933-ban. Ezt a könyvét a fotótörténet fontos mérföldkövének tartják, és nem csupán művészi erényei miatt, hanem azért is, mert az ebben szerepelő éjjeli felvételek az első, kizárólag mesterséges megvilágítással készült fényképek közé tartoznak.

Brassai lírai képek mellett elsősorban drámai módon megkomponált „szociofotókat” készített. Rendkívül fejlett kompozíciós készsége a kritika szerint egyértelműen képzőművészi látásmódról tanúskodott, nem véletlenül, hiszen a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán valóban ilyen irányú tanulmányokat folytatott. A háború utáni években – szűknek érezve a fotóművészet kereteit – egyebek mellett színpadi díszleteket és szőnyegeket tervezett, sőt, filmet is forgatott.

A német megszállás idején – mivel a németek tiltották az utcai fényképezést – újból visszatért a rajzoláshoz, sőt verseket is írt. Ebben az időben készült grafikái 1946-ban Harminc rajz címmel jelentek meg könyv alakban – ám nem saját, hanem annak a Jacques Prévert-nek a verseivel, akit gyakran neveztek „Párizs költőjé”-nek. Brassai sem kevésbé párizsi, mint Prévert. Henry Miller szerint például „ő volt Párizs szeme”. (in)