Nyugdíjspórolás, -takarékoskodás vagy valami más?

A klasszikus nyugdíjrendszer köztudottan azon alapszik, hogy az aktív korú munkavállalók befizetéseiből biztosítják a nyugdíjasok járadékát. Mivel újabban a nyugdíjkorban levők a lakosság egyre nagyobb hányadát teszik ki, óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan oldható meg néhány évtized múlva a nyugdíjasok ellátása? Az egyik lehetséges válasz az, hogy mindenki maga igyekszik jó előre félretenni elég pénzt nyugdíjas éveire. Az öregségi nyugdíj biztosításának ez a formája jelenik meg a nálunk most bevezetett nyugdíjreformban is.

A vonatkozó törvényben, illetve egyéb szövegekben ezt a fogalmat és folyamatot így nevezik: dôchodkové sporenie. A szlovákiai magyar – írott és elektronikus – sajtóból származó példáim azt mutatják, hogy a dôchodkové sporenie egyik tipikus fordítása a nyugdíjspórolás, aminek oka nyilván a sporenie és a spórolás formai hasonlósága. Ám míg a szlovák szó köznyelvi, a magyar spórol szó bizalmas stílusértékű (az értelmező kéziszótár minősítése szerint). A magyar spórol szóval azonos stílusértékű a szlovák šporiť, ami nem meglepő, hiszen mindkettő német eredetű, s mind a szlovákban, mind a magyarban e szavak jelentős része csak a beszélt nyelvre jellemző. A magyarországi magyar sajtóban ezért a spórol-ra csak könnyedebb, bizalmasabb hangvételű írásokból van adatom: „Ha tehát az a kérdés, milyen módon spóroljunk öreg napjainkra, az önkéntes pénztár azoknak biztosan jó, akik egyébként várhatóan nem lennének képesek rászorítani magukat a rendszeres takarékoskodásra. (Ami nem jelenti, azt, hogy másoknak nem).”

A fenti okokból tehát a dôchodkové sporenie magyar fordításaként a nyugdíjspórolás (és egyáltalán a spórolás) csak igen kivételes esetekben javasolható (esetleg csak kommentárban, jegyzetben, glosszában), egyébként mást kell választani helyette. A szlovákiai magyar sajtóban a spórolás mellett tipikusan a takarékoskodás fordul elő, továbbá van egy-két adatom más megoldásra is, ilyen például a nyugdíjtakarékosság. A takarékoskodás szó stílusértékét tekintve megfelelőnek tűnik, alapszavának jelentése miatt – takarékoskodik: ’takarékosan, beosztással él’ – azonban nem ajánlható. Hasonló a helyzet a takarékosság szóval is, ennek jelentése ugyanis: ’1. valakinek takarékos volta; 2. takarékos gazdálkodás’. Ha e szavak nem megfelelők, mit javasolhatunk helyettük? Sajnos, e tekintetben a magyarországi szövegek nem nagyon igazítanak el bennünket, például a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben a pénztártag tagdíj-at fizet – tehát a magyar törvény szemlélete szerint nem pénz megtakarításáról van szó, mint a mi esetünkben. Nézzük meg azonban egyéb, azonos tövű szavainkat! Először is önként adódik a megtakarít szó, amelynek első jelentéseként az értelmező kézi-szótár ezt tünteti fel: ’(pénzt) takarékoskodva félretesz és összegyűjt’; a megtakarítás származékszó jelentése pedig ez: ’az az eljárás, hogy valamit megtakarítanak’. Szövegekből adatolható a nyugdíj-megtakarítás összetett szó is, de főként ’eredmény (megtakarított pénz)’ értelemben, erre van példám az Új Szóból is. Ezzel szemben inkább ’cselekvés’ értelmű az előtakarékosság, ennek jelentése – ’az a cselekvés, tény, hogy pénzintézetben valaki meghatározott célra bizonyos összeget előre részletekben fizet be, gyűjt’ – megfelelő, valamint létezik a nyugdíj-előtakarékosság összetett szó is, amely az önkéntes nyugdíjpénztárakkal (amelyeknek szlovákiai megfelelőjük a kiegészítő nyugdíjbiztosító) kapcsolatban magyarországi szövegekből is adatolható. A konkrét szövegtől függően tehát e szavak valamelyikét, elsősorban az utóbbit lehet javasolni.