Nyerhet-e idén magyar film?

Szász János alkotása, A nagy füzet Kristályglóbusszal indult azóta is tartó világkörüli útjára, így nagyon pici a valószínűsége, hogy az idei zsűri is épp magyar rendező munkáját emeli majd ki a versenybe benevezett filmek mezőnyéből. Pedig Pálfi György neve ismerősen cseng Karlovy Varyban. Nem vagyok a barátod című alkotását annak idején bemutatták a fesztiválon, korábbi két rendezése, a Hukkle és a Taxidermia pedig a cseh mozikba, sőt a csehországi DVD-piacra is eljutott.

Szorongások története

Mostani, hatvanperces, digitálisan rögzített játékfilmje a megalapításának 15. évfordulóját ünneplő dél-koreai Jeonjou International Film Festival megrendelésére készült, amely évente három rendezőnek ad lehetőséget (anyagi támogatást) egy minimálköltségű nagyjátékfilmre. A negyvenéves magyar rendező ugyanis szeretett vendég Dél-Koreában, ennek köszönheti, hogy ő lett a három kiválasztott egyike. Megkötést vagy elvárást nem tartalmazott a felkérés, Pálfi teljes mértékben szabad kezet kapott, a témát és a stílust is maga választhatta meg, egyedül az idő rövidségére és a szűk költségvetésre kellett tekintettel lennie. Ruttkai Zsófia forgatókönyvíróval 7 nap alatt írtak meg hét sztorit, nyolcvan oldalon. Egy lakóház hét lakásába leshet be a néző, hét, egymástól merőben eltérő „szorongástörténetbe”, amelyeknek egységes keretük van. Minden lakás egy külön világ, más filmnyelv, hiszen az operatőri technika és a snittelés is fejezetenként változik. Bizarr, sötét, szürreális epizódok kerültek egymás mellé, s olyan színészek kaptak szerepet a filmben, mint Molnár Piroska, Jordán Tamás, Hegedűs D. Géza, Nagy Zsolt, Bordán Irén, Tenki Réka, Benedek Miklós és Trill Zsolt.

S amire eddig még nem volt példa Karlovy Varyban: két új magyar film került be a Nyugattól keletre című szekcióba.

Felnőtté válás

Reisz Gábor, aki egy személyben rendező, forgatókönyvíró és zeneszerző, VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan címmel készítette el diplomafilmjét, amelynek furcsa mód világforgalmazója már van, magyarországi azonban még nincs. Főhőse egy szerelmi bánatban szenvedő, friss diplomás fiatalember (Ferenczi Áron), aki barátnője (Jakab Juli) szerint életképtelen. Legalábbis Budapesten, a maga környezetében. Ezért is dönt úgy, hogy elhagyja az országot, és külföldön próbál szerencsét. „Az anyám (Takács Katalin) annyira szeretné, hogy felnőjek, hogy inkább megírja helyettem az önéletrajzomat, csak történjen már valami” – mondja a főhős a vígjátéki elemekkel átszőtt, felnőtté válási történetben. A néhány millió forintból készült film különlegességét az is jelzi, hogy az ötfős stáb egyszerűen fogta a kamerát, és „kiment forgatni”. Stúdiófelvételek és több órás átállások helyett maga az élet szolgáltatta a helyszíneket és a folyamatos forgatási lehetőségeket.

Mózes atyjának szelleme

Zomborácz Virág rendezése, az Utóélet az East of the West versenyprogramjának a nyitófilmje lesz. Központi alakja Mózes, egy mindentől szorongó, szinte betegesen gátlásos fiú (Kristóf Márton), aki képtelen megfelelni lelkész atyja (Gálffi László) elvárásainak. Mivel nem jönnek ki túl jól egymással, az apa váratlan halála után szokatlan esélyt kapnak egymás elfogadására, megértésére, megszeretésére. Szívrohama után szellemalakban jár vissza az apa, hogy rendezhessék elrontott kapcsolatukat, ám a próbálkozások egyfajta zargatással járnak, a fiú pedig kétségbeesve igyekszik menekülni a riasztó helyzetek elől, amikor újra és újra apját látja-hallja maga körül. Egy spiritiszta autószerelőhöz fordul segítségért, miközben szerelembe esik. Fekete komédia helyett azonban egy coming of age történetet ígér a rendező, meglehetősen sajátos humorral.

Vajon melyik alkotás nyeri majd el a szakmai zsűri tetszését?

Milyen elismerés vár az idén Karlovy Varyban a magyar filmre?

Öregbíteni tudja-e régi hírnevét?

Még néhány nap, és közelebb leszünk a válaszhoz.