Nosztalgoritmusok, bikinitinik, koronatanúk

Nézem a dobozt. A nagy nézettségnek örvendő Nekünk ’80 című műsor a címválasztással eleve csupán tíz folytatásra predesztinálta magát. Az ötletet hálásan köszönő Félszázadunk – nem csak a nosztalgiára mindig hálásan csápoló nézőkre való tekintettel – már ötven évet (s legalább ennyi epizódot) kanyarintott ki magának a közelmúltból. Ekkora távlatokat bebarangolva természetesen már unalmas lenne az időléc rovátkáin egyesével araszolgatni, így a műsor megalkotói a táltos denevérként való csapongást választották ’45 és ’90 között. Juszt László műsorvezető megpróbálja a nagyító alá vett évet humorosan, sőt ironikusan kommentálni, összekacsintani a közönséggel, ebből (sajnos) gyakran csak egyfajta jópofiskodásra futja.

Múlt héten 1978-ba röpítettek vissza a régi filmtekercsek. Mi is történt ekkor? Meglepően sok minden: Magyarország visszakapta a Szent Koronát és a koronázási ékszereket, januárban 25–55 százalékos áremelések keserítették el a vásárlókat, 1 300 000 influenzás betegről regéltek a statisztikák, s mivel hivatalosan is engedélyezték a fizetővendégek fogadását, 12 és fél millió turista kereste fel az országot. Amerikában levédették a mikrochip kifejezést, Havannában megrendezték a XI. Világifjúsági- és diáktalálkozót, Angliában megszületett az első lombikbébi. Közben két pápa is váltotta egymást, az elhunyt VI. Pál helyébe I. János Pál került, aki csak nagyon rövid ideig ülhetett Szent Péter trónján. Nem kis szenzációnak számított, hogy II. János Pál személyében 1522 óta először nem olasz származású pápát választott a konklávé.

A műsor vendége Hegedűs D. Géza színművész volt, aki valóban érdekes és szórakoztató történetekkel szolgált. A zenei bejátszásokban Vámosi János énekelt, twiszteletét tette a Hungária együttes, valamint Olivia Newton-John és John Travolta (gr)ízesítette az esténket. És az adásidő végén leszűrt tanulság sem tűnt eldobnivalónak: „Csak az év változik, viszonyunk a mindenkori kormánnyal és a mindenkori szilveszteri műsorral változatlan marad.”

Nézem a dobozt. Ötvennégy évvel ezelőtt indult útjára, száztizennégy ország vesz benne részt, Magyarország kilenc éve kapcsolódott be. Mi az? Ha szabadnapos a gazda, akkor elárulom: ez bizony a Miss World. És aminek a tévé jóvoltából szem- és fültanúi lehettünk, a Miss World Hungary 2004 egyik elődöntője Érden. A „szépségverseny” szó hallatán nekem először eme pompás kis cirkuszi műsorszámok paródiái jutnak eszembe (Irigy Hónaljmirigy, L’Art pour L’Art Társulat), a Miss World kifejezés hallatán pedig az Omega egyik azonos című száma.

De nézzük inkább, mi jutott a szervezők és rendezők eszébe. Például a műsorvezető Csisztu Zsuzsa, aki ma is ragyogó jelenség, a hangjával viszont egyszerűen nem tudok kibékülni. A fővédnök elmond néhány nagyon sokat hallott frázist az unió nagyszerűségéről, majd bemutatkoznak az est legfontosabb(?) résztvevői, a lányok is. Mindegyikük ugyanannyira fiatal és ugyanannyira szép (vagy nem az; ízlés kérdése). Azt viszont már egy cseppet sem találom szépnek, ha egy nő (vagy több) bikiniben táncol. Billegni ruhában kell, suhogjanak-lebegjenek csak a fényes kelmék, a kétrészes fürdőruha egyszerűen nem arra való, benne maximum csak a csontok zöröghetnek. És ha már zörgés – muzsikus sztárok nélkül ez a műsor sem múlhatott el: az Omega, az Edda, a Prognózis és a P. Mobil alapító tagjaiból eszkábálódott B-Projekt instrumentális dallamkoktélt lötykölt a fülünkbe, míg az örökifjú és elnyűhetetlen „ő már nem 14” Somló Tamás két újrahangszerelt LGT-számot adott elő a nemrég megjelent Best Of-lemezéről, közülük a Zsédenyi Adriennel énekelt duettet telitalálatként értékeltem. Közben a vájtszemű zsűri sem pihent: néhány kislányt átpréselt a döntő felé fordított rostán, egyikük fejére még koronát is helyezett. Ettől pedig a „szerencsés nyertes” láthatóan megszépült.