Noé, aki szívesen jachtra szállna

Jon (Szabó Viktor) egy átlagos családapa, aki csipszet venne le a szupermarket polcáról, mikor egy igencsak szájbarágós eladó (Culka Ottó) útjába áll, hogy rábeszélje, válassza azt a márkát, melynek nyereményjátékával jachtot nyerhet. A jacht majd jól jön, magyarázza az elárusító, arra az időszakra, mikor jönnek majd a cunamik, tájfunok, özönvizek. Beülteti a családját, és megmenekülnek a pusztulástól. Persze, feltétlen vigyen magával állatokat is, lehetőleg mindenből egy párt, hogy megmentse őket a kihalástól…

Jon mit sem sejtve hazamegy az unatkozó, magazint lapozgató feleségéhez (Jókai Ágnes), kibontja a rátukmált csomagot, ami igazából nem kellett neki, mivel nem hisz a nyereményjátékokban, és csak azért vitte el, hogy megszabaduljon az izgága eladótól. Csodák csodájára, ott lapul a zacskóban a nyereményt hozó szelvény. Főhősünk egyszeriben teljesen biztossá válik abban, hogy ez jel, ő az, akinek meg kell mentenie az emberiséget és az állatvilágot a kihalástól. Elindul tehát, hogy megvásárolja az állatokat a helyi állatkerttől…

Humora mellett a fogyasztói társadalom kritikája emelkedik ki a darabban. Látunk unatkozó feleséget, akinek semmi dolga azon felül, hogy magazinokat lapozgasson, a csipszet gyártó cégről kiderül, hogy korántsem tisztességes, és a kisember nem tehet ellene semmit, és van színes, villódzó háttér, ami a harsány színekkel borítja el a színpadot, míg díszletcsere zajlik. A darab emellett globalizált világunk problémáira utal: szóba kerül egy katona, aki Irakban halt meg, a főszereplő családja bolíviai kokalevelet rágcsál, és látunk egy férjet, aki két évig nem ér haza Amerikából, mivel terroristának hiszik a repülőn, pedig ő csupán konyakmárkájához ragaszkodott (a szerzőpár legismertebb darabja egyébként a 2002-es Terrorizmus, ezzel a darabbal váltak nemzetközileg ismertté).

Ezek az utalások nem csupán kiegészítő elemei a darabnak, hanem arra mutatnak rá, hogy életvitelünk hogyan dönti romba világunkat. A nagy, központi téma, a világot az özönvíz elől megmentő Noé motívuma egyébként nagyon népszerű a populáris kultúrában – gondoljunk csak a 2014-es Aranofsky-filmre, de ott van például a 2007-es Evan, a minden6ó, mely modern korba ülteti át a történetet. Nem kétséges, hogy a Noé-mítosz kifejezetten időszerű ma, amikor az apokalipszis képe Damoklész kardjaként lóg fejünk felett. A kérdés tehát, amit a szerzők abszurd módon egy egyszerű átlagember, Jon kezébe helyeznek egy csipszes zacskóban, az nem kevesebb, minthogy sikerül-e megmentenünk magunkat.

Mélyen árnyalt személyiségek helyett a szereplők sztereotipizált karakterek. A főszereplő egy házasságot már elrontott átlagember, fiatal felesége unatkozó nőci, de találkozunk az exfeleséggel, aki a színésznő, a hivatalnokkal, a rendőrrel, és a csipszcég marketingeseivel. Eleinte mind szkeptikusak a Noé-történettel kapcsolatban, aztán ez köti őket össze: mindegyikük meg akar menekülni a pusztulás elől. De vajon van-e értelme annak, hogy az emberiség pont az ilyen megfáradt karakterek utódaiként akarjon megmenekülni?

Azt, hogy felszínes személyiségeket látunk, gyakran kritizálják a Presznyakov testvérek munkáiban. Érdemes azonban ezt a szerzői látásmódot az abszurd színház hagyományának tükrében nézni. Az abszurd színház az emberi lét kérdését boncolgatja úgy, hogy sosem ad rá kielégítő választ, legalábbis nem szolgál pozitív üzenettel, miközben az abszurdtól távol áll, hogy mélyrehatóan vázolja a személyiségeket. Az, ahogy a látszólag össze nem függő eseményekből kovácsol történetet a darab, kifejezetten az orosz abszurd kiemelkedő alakja, Danyiil Harmsz műveire emlékeztet, akinek írásaiban épp a kisemberek kisszerű problémáinak láncolata az, mely mélyebb összefüggéseket sejtet a világ működéséről.

Oleg és Vlagyimir Presznyakov Jekatyerinburgban születtek. Kezdettől fogva közösen írnak, színházi darabok mellett forgatókönyveket, de rendeznek, producerkednek és színészkedtek is. Színműveikkel a kétezres években robbantak be Nyugat-Európába, többet közülük a Broadwayn is színpadra állítottak. Kifejezetten népszerűek Magyarországon, többször rendezték ott saját darabjukat, de a legtöbb előadás Bagó Bertalan nevéhez fűződik, aki legutóbb a budapesti Tháliában vitte színre a Csónakot, melyet most Komáromban nézhetünk meg hazai színészek előadásában: Gubík Ági az öntudatos exfeleség szerepében tűnik fel, Jon kamasz fiát Balla Barnabás játssza, és kifejezetten szórakoztató alakításokat láthatunk Olasz Istvántól a hivatalnok, Skronka Tibortól a rendőr szerepében, illetve Culka Ottótól és Holocsy Katalintól, akik a csipszcég minden lehetőségre felkészült marketingügynökei. És ne feledkezzünk meg a gorilla szerepéről, akinek jelmezében Matusek Attila bújik meg – erről a karakterről azonban nem árulok el többet, legyen a darab meglepetése.