Nézőkből ezúttal sincs hiány

Jól tette Pribula László annak idején 1989-ben, hogy kitalálta a kisvárdai fesztivált. Sok határon túli társulatnak ez volt az első lehetősége, hogy átlépje az országhatárokat, s eljusson erre a Budapesttől ugyan fényévnyi távolságra tűnő (ezért nagyon sok szakmabeli még mindig nem jutott el ide, ahogy határon túli színházba se), hangulatos, virágillattal és muskátlis ablakokkal teli településre.

A kassai Thália Színház Kvartett című előadásában Kelemen Csaba, Cs. Tóth Erzsébet, Kollárik Lucia és Pólos ÁrpádAz első fesztiválon még csak három társulat vett részt, egy év múlva már tíz társulat mutatkozhatott be. A kassaiak kihagyás nélkül a kezdetektől itt vannak, ugyanakkor a komáromiak is elég korán eljutottak ide, s egészen az idei évfolyamig minden évben megmutatták magukat. Kisvárda a találkozások kitűnő terepe lett, ahová a válogatók minden évben meghívtak egy arra érdemesnek minősített előadást. A válogatás a kezdetek óta kemény vitatéma, az volt idén is, nem minden társulat érezte-érzi ugyanis úgy, hogy a legjobb előadását hívták meg.

A kassaiak két darab is jelen vannak. A Kvartett című Spiró-mű azonban szigorúan stúdió-előadás, már a kassai társulat kicsinyke színpadán is elveszőben volt. Itt a díszleteket beállítják a színpad mélyébe, így már az első sort kb. öt méter választja el a játszóktól. Hiába készíti kedvenc csirkepaprikását a feleség a lányának, annak illatát mi nem érezzük. Hiába az utólag bekészített mikrofon, a játszóknak felerősített hangerővel kell játszaniuk, hogy halljuk őket.

A fesztivál Csehov jegyében zajlik: láthatjuk a Három nővért, a Cseresznyéskertet és a Sirályt is. De több Csehov-parafrázis is színpadra kerül, így Barta Lajos Szerelem című darabja és Brian Friel Pogánytánca is. Különleges élményt kínál a marosvásárhelyiek Cseresznyéskert című előadása Anrea Vulpe rendezésében, aki a gyerekkori álmok világába vezeti vissza a dráma hőseit s bennünket is. Egy hatalmas térben kezdődik az előadás, egy túlméretezett gyerekszobában, ahol élni nem tudó hőseink kerülnek szembe az augusztus 22-i árverésre készülő Lopahinnal, aki mintha korunk vállalkozóját is képviselné, de aki végül maga is meghasonlik, s bár megveszi a birtokot, amelyen már egy új világ kezdődik, önmagát is elnyeli az álmaikból építkező, élni képtelen Ranyevszkájáék világa.

Az álom és ébrenlét határán játszódik Brian Friel Pogánytánc című darabja is, amelyben Michael, az egyik főszereplő, Chris fia meséli el szülei, nagybácsija és nagynénjei korántsem szívderítő történetét. A stúdiótérben szinte mi magunk is részesei vagyunk a történetnek (ez az, ami annyira hiányzik a kassaiak előadásából), a kavicsos úton köztünk járnak a dráma, egy világvégi ír település hősei, s szinte teljesen beleégnek a lelkünkbe. Aprólékosan kidolgozott, remek színészi pillanatok, alig tudunk felkelni a nem éppen kellemes iskolai faszékről, s a tikkasztó hőség ellenére még tovább élnénk a hősök számára élhetetlen világot.

Vidnyánszky Attila a Három nővér tragikomédiáját tálalja fel a maga szokásos túlzsúfolt, mégis annyi gyönyörűséget kínáló tárgyhasználatával, színészi túlburjánzásaival. Az egész hatalmas teret bejátsszák, fenn ülünk a színpadon, s együtt lélegzünk Olgával, Irinával és Másával, valamint a hozzá ellátogató vendégekkel. Az egész színpad szimultán játszik, mindenki folyamatosan él és mozog, Kuligin előttünk borotválkozik, Fedotyik ceruzát osztogat, s néha az első sorban ülők akaratlanul is részesei lesznek a játéknak. Vidnyánszky felborítja a darab szerkezetét, hisz az előadás a nagy tűzvész idején kezdődik, s innen jutunk el a múltba, amikor még az egész reménytelinek tűnt, amikor még reálisnak tűntek a nővérek álmai. Ebbe a közegbe kerül be Natasa, Andrej felesége, aki fokozatosan birtokba veszi a ház lakóinak a lelkét, s mindenkit kitúr a házból. Szűcs Nelli Natasája még így is szeretni való teremtésnek tűnik, mivel inkább nevetni szeretünk mások tehetetlenségén.

Láthattunk már néhány zenés produkciót (Mágnás Miska, Szulamit) és egy extravagáns temesvári előadást is, amely egy 1829-ben íródott Grabbe-dráma nyomán Don Juant és Faustot hozza össze egy színpadon. A rendkívül mély térben, steril és rideg világban játszódó történetben tudósok csapata ügyködik az emberi lét és értelem manipulálásán, mégis kudarcot vallanak. Nagy kár, hogy az előadás technikailag nem működik, de még így is erőteljes hatást gyakorol az érzelmeinkre. Ahogy a szervezők is megdolgozzák mind a nézőket, mind a zsűritagokat, ugyanis gyakorlatilag szünet nélkül sorjáznak az előadások. Nézőkből, ahogy az előző években, ezúttal sincs hiány, komoly verekedés zajlik, hogy egy-egy előadásra bejusson laikus és szakmabeli egyaránt.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?