Nem tudok képzelődni már ezután...

Bóna László Mit képzelsz? című könyvével sokáig birkóztam. S hogy mi volt ennek az oka? Egyszerűen az, hogy borzasztóan bensőséges a szöveg, s amit rejtjelnek véltem, azt nyitott ajtóként kellett volna kezelni, amit titoknak írt, azt meg nem lett volna szabad azonnal megértenem. Fájt is sok pillanat. Ami nem baj, mert a jó szöveg olykor fájdalmat is tud okozni. Olyan volt ez, mint pszichoanalízisben, meseterápiában elmerülve, mintha egy király, a trónörökös és az anyakirályné szerepeit elemezve, sőt a férfiszerepeket ezekből lepróbálva, le is játszva akartam volna valamit megérteni Bóna László (vagy önmagam?) múltjából. Abból az apaszerep-értelmezéséből, abból a szövegfolyamból, amely nyitva áll ugyan mindenki számára, de igazán csak az értheti meg, aki elvesztett már valakit, aki gyászolt már életében, s akinek a túlparton van legkedvesebbje. Bóna számtalan mondatában magamra ismerhettem. Én a könyv olvasása alatt és után is szomorú maradtam, de ez nem rossz, inkább csak figyelmeztető, hogy még mindig nem számoltam el magamban az apaszerep fontosságával. Valószínűleg egy bő negyedszázada elhunyt apámat sem gyászoltam még el vagy meg a megfelelő módon. Lehet majd ezzel más is így, tessék nagyon odafigyelve, inkább érezve és nem mindenáron megérteni akarva (mint én) olvasni ezt a kötetet.

Olyannyira telítve van jelképekkel, hogy csak nagyon figyelmesen lehet benne tájékozódni. Számtalan kérdést tesz fel a szerző, persze, mintha magának tenné fel, csak úgy. De mégsem, mert ezekkel a kérdésekkel szembesülni kell, ezeket át kell rágni! Néhány helyen túlírtnak, nehezen követhetőnek éreztem, de az is meglehet, éppen fáradt receptorokkal, nem megfelelő lelkiállapotban vettem kézbe. Mivel a jelképrendszere oly sok ismerős és ismeretlen elemmel operál, minden előzetes felkészülés nélküli olvasása többször birkózásra kényszerített a szöveggel.

Abban biztos vagyok, hogy Bóna munkája sokunknak segíthet abban, miként lehet irodalommal, jelképekkel gyógyítani a lelket, hogy igenis lehet furcsa, mesés és szürrealisztikus világba csöppenve istent keresni, magunkkal szembenézni, mást megismerni. „Egy szuszra” semmit nem lehet, a szerző viszont bírja szusszal. Ő biztosan halad az általa teremtett világban, a legvadabb érzést is képes megszelídíteni, a legmerészebb paradoxont is képes feloldani. Aki szereti az önismeretet fejlesztő, misztikumba hajló, öngyógyításnak, gondolkodásterápiának is beillő olvasmányokat, az minden bizonnyal nagyon fogja élvezni. Szép, szomorkás, kínzóan pontos írásmű. Szinte besorolhatatlan, egyedi és különleges.

Bóna László: Mit képzelsz? Szövegek a képzeletről. Kalligram, 2012.

Értékelés: llllllllmm