Nem maradt köztük tilos téma

Eldorádó című remekművével Bereményi Géza 1989-ben a legjobb európai filmrendező Félix-díját nyerte el. Színházban két Szabó Magda-regénnyel került szoros alkotói kapcsolatba. A Régimódi történettel és Az ajtóval. Előbbit később tévéfilmre is átültette. A nemrég átvett elismerésről úgy nyilatkozott: „Én ezt Magdának tulajdonítom. Hogy tőle kaptam. Ő volt ilyen pontos mindig. Barátjának is ő választott engem.”

Hol és mikor kezdődött kettőjük barátsága?

Szabó Magda pasaréti lakásában, nem sokkal a zalaegerszegi színházban általam megrendezett Régimódi történet után. Akkoriban ott dolgoztam mint művészeti vezető. Kiválasztottam ezt a regényét, lerövidítettem, és átírtam színpadra. Akkor már voltak színházi tapasztalataim. Magda lejött a premierre. Egri Kati játszotta Rickl Máriát. Nagyon tetszett Magdának az előadás. De annyira, hogy rögtön fel is ajánlotta a barátságát. És mondta, hogy Az ajtó című regényéből is írjak darabot.

Írt is nemsokára. Nehéz feladat volt?

Ezt csak azért kérdezem, mert a regényben nincsenek dialógok. Ez volt az első regény, amit olvastam Magdától. Megszerettem Emerenc történetét. Józsefvárosban nevelkedtem szoba-konyhás lakásokban. Ismertem jól a nagy takarítónő típust. Emerenc többoldalú hősnő. Misztikus figura. Szikár, szigorú, de van benne valami gonoszságféle is. Nekem a nagyanyámat jelentette. Az ősasszonyt. Miután elkészültem a regény színpadi változatával, kértem Magdát, hogy olvassa el. Azt felelte: ő inkább látni akarja a kész darabot.

Ez már a bizalom jele volt?

Bizonyára. Szatmárnémetiben volt a darab ősbemutatója, az ottani magyar színházban. Magda oda is eljött. Így lettünk mi barátok. Van is ennek egy nagyon jó irodalmi megnevezése: távoli barátság. Ami azt jelenti, hogy a barátod egyszer itt van, máskor ott.

De földrajzilag sosem voltak távol egymástól.

Nem, nem. Csak mindig megvártam, hogy telefonál és felajánlja, hogy menjek el hozzá. Akkor én már tudtam, hogy nagyon jól színpadra ültethetők a művei. Tudtam is volna még három-négy Szabó Magda-regényt dramatizálni. De Az ajtó után már csak a személyes találkozások és beszélgetések voltak. Különböző témákról, különböző emberekről. Nagyon élveztem mindegyiket.

Hogyan talált kulcsot az ő erősen behatárolt női világához?

Egyáltalán mi vonzotta benne? Nem volt ez olyan nehéz vállalkozás, megfejteni a világát. A drámairodalom tele van hatalmas női szerepekkel. Médeia, Elektra, Iphigénia. A női hősök legalább annyira alkalmasak színpadra, mint amennyire a férfiak. A királynők, az anyák, a varázslónők, a papnők. Ősi dolog ez.

Ez fogta meg Szabó Magda nőalakjaiban is?

Ez a bizonyos ősi dolog? Igen. Az, hogy mitikus a gondolkodása. Ez még a novelláiból is kiderül. Szabó Magda őstörténetíró írónő. Attól maradandók a művei.

Bevallom, nekem évekbe telt, míg levetkőztem a vele kapcsolatos előítéleteimet. Női író, női téma, csíkos vagy pöttyös, mi közöm hozzá? Aztán amikor egymás után kapta a rangos külföldi díjakat, kezembe vettem Az ajtót, és lenyűgözött.

Hímsoviniszta, akinek ilyenfajta előítéletei vannak. Valamennyiünk életében nagy szerepet játszott az édesanyánk. A nagy női alak, aki világra hozott bennünket. De a megtért soviniszták a legjobbak.

Pasaréti lakásában többször volt az írónő vendége. Mire emlékszik ezekből az ottlétekből?

Éjszakába nyúló beszélgetésekre. Ha egy nő kitárulkozik, befogadóképesebb, mint a férfiak. Igen, Magdával akár hajnalig is lehetett beszélgetni.

Nem volt könnyű megszerezni a barátságát, mondják mások. Az ön esetében elég volt a két sikeres színpadi rendezés. Ez nyitott kaput kettőjük között?

Ő ezt egész egyszerűen úgy csinálta, ahogy a nagy nők szokták. Felajánlkozott. Elnyertem a bizalmát, és ez engem megmámorosított. Szinte egymás szavába vágva beszéltünk, kinek mi jutott az eszébe.

Megnéztem, mennyivel volt fiatalabb nála. Csaknem harminc évvel.

Nekem egy idős hölgy volt. Elfogulatlanok lettünk egymással. Mindig fel tudtuk venni a beszélgetés fonalát.

Mi ketten nem írók és nem kollégák voltunk egymásnak, hanem Magda és Géza együtt, mondta a díj átvételekor. Mit kell érteni ez alatt?

Hogy pár lettünk.

Jin és jang?

Egy pár. Az ősiségnek köze lett a találkozásunkhoz. Mindig négyszemközt találkoztunk. Többnyire ő üzent, hogy menjek. Az volt az ő viselkedésében a ravaszság, hogy érdeklődést mutatott. Hogy komolyan gondolta. Én attól hirtelen szárnyra kaptam, és én is érdeklődést tanúsítottam iránta. De a kapcsolatunkban ő volt a méltóságteljesebb.

Önnél sosem találkoztak?

Nekem nem voltak akkoriban lakásaim. Mindig albérlő voltam. Szanaszét laktam. Megismétlem: távoli barátság volt a miénk. Egyszer ott volt, máskor nem volt ott.

A fiatal Bereményi Gézára hogyan hatott Szabó Magda nőisége, nőiessége?

Nekem ő sokáig debreceni úrinő volt. Kicsit egzotikus is, hiszen Budapesttől Debrecen messze keleten van, én pedig fővárosi csavargó voltam. Hogy is mondjam, milyen volt a mi későbbi kapcsolatunk? Volt köze az élvezetnek az együttlétünkhöz. Élveztük egymás társaságát.

Szabó Magda az iróniájáról is híres volt. Ezt is megtapasztalta a személyiségében?

Azt is, meg az öniróniáját is. A női iróniánál egyébként nincs is fölényesebb.

Beszélgetéseik során felfigyelt egyáltalán arra, hogy mennyire pedáns, elegáns, kifinomult ízlésű, csinos asszony fogadta az otthonában?

Hogyne! De iróniában például hozzáemelkedtem. Az irónia egyik fő komponense a távolságtartás. Eleinte távolságot tartottunk, amiből később a legmelegebb közelség lett.

Melyikükből eredt a távolságtartás?

Kölcsönös volt. De átláttunk egymáson. Legalábbis ez volt az érzésünk. Ezért lett aztán teljesen fesztelen a barátságunk.

Ki lépte át elsőként kettőjük közül ezt a láthatatlan határvonalat?

Én beléptem az ő világába, ő pedig engedte, mert látta az érdeklődésemet. De érvényes ez fordítva is.

Az a miliő, ami körbevette őt, milyen volt?

Nőies. Az egész lakás, a szoba, amelyben beszélgettünk. A berendezés. A tárgyak. Éreztem, hogy egy különleges magánlakosztályban ülök. Olyan puha volt körülötte minden, annyira otthonos. Tele míves, ízléses, egyedi darabbal.

Aki egészen közel került hozzá, széles látókörű embernek ismerte. 

Nem is volt tilos téma a beszélgetéseinkben. Semmi tabu. Valóban nyitott ember volt. Kiváltságos helyzetet élvezett, akit közel engedett magához.

Tegeződtek?

Már a színházban felajánlotta a tegeződést, amint először odalépett hozzám. Kinyújtotta felém a csápjait.

Utolsó kép, utolsó találkozás?

Nincs. Semmi utolsó. Egyszerűen van. Megmaradt nekem.

Személyes tárgy, amely őt idézi?

Hálátlan kutya típus vagyok. Nem emlékszem ilyenre. Ennél sokkal szétszórtabb volt az életem.

Most, hogy róla faggattam, hogyan jelent meg lelki szemei előtt?

Úgy, mint régen, amikor nála voltam. Mi mások előtt, társaságban is ketten voltunk.

A szerző a Vasárnap munkatársa