Nem fognak porosodni

Fent: Mészáros András és Perecz László – egy filozófus-szerző és ugyancsak filozófus méltatója. Lent: Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója és Sándor András író, esszéíró. Somogyi Tibor felvételeiĺgy május 29-én a Kalligram műhelyében készült társadalom- és irodalomtudományi munkákat prezentálták az intézetben, a szépirodalmi művek bemutatóját pedig három nap múlva, csütörtökön tartják. Ez utóbbi lesz egyébként az utolsó lehetőség arra, hogy a közönség megtapasztalja Karol Wlachovský értő, a humort sem nélkülöző „vezényletét” a Szlovák Intézet-beli Kalligram-esteken, az igazgató úr ugyanis a május 29-i bemutatón bejelentette: befejezi tevékenységét az intézet élén.

De térjünk a könyvekre. Bár első hallásra úgy tűnhet, a kötetek elsősorban a szűkebb szakmának, az irodalom- és társadalomtudománnyal foglalkozóknak szólnak, tematikájukban annyira sokrétűek és érdekesek – az iskolatörténettől a detektívregényig –, hogy a laikus olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak. Mert nem kell ahhoz szakavatott történésznek lenni, hogy valaki közelebbről is megismerkedjen a pozsonyi evangélikus líceum történetével, amelyet, pontosabban annak utolsó negyven évét Fukári Valéria dolgozta fel Egy régi alma mater című munkájában. Annál is inkább, mert a pozsonyi líceum századokon át a régi Magyarország híres és egyik legjobb iskolájának számított, amely, mint azt ismertetőjében Czenthe Miklós történész megjegyezte, a magyarországi protestáns iskolák mintájává vált, és számos híres tanárral büszkélkedhetett. A 18. században nem kisebb személyiség állt az intézmény élén, mint Bél Mátyás.

A kibontakozó magyar filozófiatörténeti kutatások egy friss jeles darabjaként jellemezte Perecz László filozófus Mészáros András A felső-magyarországi iskolafilozófia lexikona című művét. „Nem hinném, hogy a magyar kultúrtörténetben volt már valaki, aki megvizsgálta volna ezt témát” – mondta, és a kötet egyik erényeként emelte ki azt is, hogy „egy gyermekcipőben járó diszciplínát felnőttként kezel”. További fontos hozadéka Mészáros könyvének, hogy emléket állít olyan jeles tanárembereknek is, akiknek nem volt írásos művük.

Nagyon edzett krimiolvasónak nevezte Mészáros Sándor irodalomkritikus Benyovszky Krisztiánt, akinek a detektívtörténettel foglalkozó tanulmányfüzérét A jelek szerint címmel jelentette meg a Kalligram. Benyovszky nem nézi le a krimit, mondta Mészáros Sándor, bár a magaskultúra szemszögéből olvassa, és „nagyon higgadtan, határozottan és kiegyensúlyozottan foglal állást”, s mindemellett olyan szerzőről van szó, aki a magyar, a szlovák, a cseh és az angol irodalomban egyaránt járatos.

Hogy mi mindenben járatos Polgár Anikó, a 20. század magyar költészetének Catullus-olvasatait vizsgáló Catullus Noster szerzője, aki többéves hatás- és fordítástörténeti kutatásait adta közre, azt már Szepes Erika irodalomtörténész árulta el a közönségnek. Kell tudnia latinul és görögül, ismernie kell az antik irodalmat, annak hatástörténetét. Szepes Erika úgy véli, akkor születik jó mű az antikról, ha külső tudományág szemszögéből közelítik meg, mint tette azt Polgár Anikó a mai irodalomtudományi módszerek alkalmazása révén. S hogy Catullusra oda kell figyelni manapság is, mert mondani akar nekünk valamit, azt az is jelzi, mondta Szepes Erika, hogy több olyan költőnk is van, aki az ő bőrébe bújva szólítja meg olvasóit.

Aztán persze olyan íróink, költőink is vannak, akik nem csupán valamely konkrét irodalmárelődhöz kapcsolódnak, hanem éppenséggel a Semmihez. A Semmi közelében címmel látott napvilágot a Kalligramnál Füzi László könyve, melyben József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodói alkatáról adja közre a gondolatait. Szilágyi Zsófia érzékletes elemzésében arra a megállapításra is rámutatott, hogy míg József Attilánál a Semmi a pusztulás gondolatának hordozója, addig Németh Lászlóra a Semmivel való szembeszállás, a világ kiüresedésével tudatosan szembehelyezett életmű a jellemző, Márai Sándornál pedig a Semmi egy régi életforma eltűnésével azonos. Füzi László könyve hozzájárulhat három írónk képének árnyalásához, vélekedett Szilágyi Zsófia.

Kulcsár Szabó Zoltán irodalomkritikus szerint nem könnyű feladatra vállalkozott H. Nagy Péter, aki Ady költészetének az ezredfordulón való újraolvasására, újraértelmezésére tesz kísérletet – nem is kis sikerrel, Ady-kollázs címmel megjelent munkájában.

Egy tudós ember írásai, könnyű és élvezetes stílusban – ezekkel a szavakkal vezette be Kibédi Varga Áronnak, a Hollandiában élő tudósnak, költőnek a könyvét Sándor András író, esszéíró. A Jelen – Irodalom és művészet a századfordulón című munka már a negyedik Kibédi Varga-kötet a Kalligram műhelyéből. Új könyvének írásaiban Kibédi Varga több témával is foglalkozik: napjaink kulturális helyzetével, továbbá a regénnyel és a rétorikával. Érdekesnek találta viszont Sándor András azt, hogy versekről nem ír Kibédi Varga Áron, mivelhogy manapság szerinte az emberek nem olvasnak verseket. Sándor András úgy véli, Kibédi Varga ezzel a kijelentésével tulajdonképpen provokál, mivel a magyar olvasók őt magát is elsősorban költőként ismerik.

József Attila volt a témája az esten bemutatott nyolcadik kötetnek, Fehér M. István József Attila esztétikai írásai és Gadamer hermeneutikája című munkájának is, amelyet a költő legjobb magyarországi ismerője, Tverdota György mutatott be. Fehér M. István kötetét személy szerint azért is fogadta nagy örömmel, árulta el, mert József Attila művészetbölcseleti munkáinak 1995-ös kiadása visszhangtalan maradt. Fehér M. munkája azonban annak bizonyítéka, hogy a szakma mégiscsak felfigyelt rá. Tverdota elmondta: József Attilát sokszor próbálták már különböző skatulyákba gyömöszölni, attól függően, milyen nézetek vallói tűzték zászlójukra a nevét, így volt a költő materialista, freudista és még sorolhatnánk. Az irodalomtörténész megelégedéssel nyugtázta, hogy Fehér M. István „nem szállít megrendelésre egy hermeneutista József Attilát”, hanem a költő művészetbölcseleti koncepcióját tág filozófiatörténeti kontextusba helyezi.

Mi az, ami közös a nyolc bemutatott Kalligram-könyvben? Az bizonyosan, hogy a bemutatásra vállalkozó szakemberek mind a nyolc kötettel kapcsolatban egyöntetűen hangsúlyozták: fontos könyvről van szó. Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy mindegyik valamilyen szempontból újat hozott, egyfajta hiányt pótol a maga szakterületén. Perecz László Mészáros András könyve kapcsán jelentette ki: bár nem hiszi, hogy a kötet miatt az olvasók szét fogják verni a könyvesboltokat, de ha nem is verik szét,, nem fog a polcokon porosodni. Szavait valamennyi, az esten bemutatott kötetre vonatkoztathatjuk.