Nekik csak a jelen létezik

Richter Helga gyógypedagógus: „Ezek a kártyácskák a napirendet, az egymást követő foglalkozásokat ábrázolják”Vas Gyula felvételeAz idei tanévtől végre megoldottnak látszik az autista gyermekek oktatása Komáromban. A magyar tanítási nyelvű speciális alapiskola égisze alatt külön osztályt indítottak számukra; a négy tanulóval két gyógypedagógus és egy aszszisztens foglalkozik. – Az autista gyermek csakúgy, mint minden más gyermek, hatéves korától iskolakötelesnek számít. Sérülésének jellege miatt viszont szinte egyáltalán nem integrálható semmilyen osztályközösségbe, még a speciális iskolai osztályokba sem – mondja Zsitnyan Aurél, a speciális alapiskola igazgatója. – Az elmúlt néhány évben, jobb megoldás híján, iskolánk foglalkoztató osztályába lettek besorolva, előtte pedig a járási hivatal individuális oktatás formájában próbálta biztosítani taníttatásukat. Abban az időben viszont még nem volt olyan pedagógus a városban, aki autisták oktatására is alkalmas szakképesítéssel rendelkezett volna. Ez a probléma azóta megoldódott, két gyógypedagógusunk tanfolyamokon vett részt, és megfelelő képesítést szerzett erre a szakterületre.

Az újabb, lényeges változás szeptembertől következett be. A tavaszi beíratások során ugyanis kiderült, hogy a speciális iskolát látogató két autista tanulón kívül további kettő vált iskolakötelessé. Az érvényes előírások értelmében pedig négy fővel már külön autista osztályt lehet indítani. Az iskola megkérvényezte, és meg is kapta az engedélyt az oktatásügyi minisztériumtól az osztály indítására. – A tanévkezdés óta eltelt rövid időszak alatt is tapasztaljuk, milyen jó hatással van a gyerekekre az, hogy végre megfelelő körülmények között tudunk velük foglalkozni – árulja el Richter Helga gyógypedagógus. – Az autista gyerek ugyanis nem tud alkalmazkodni a közösséghez, individuális hozzáállást igényel, egyénre szabott tanmenetet kell számára kidolgozni. Munkáját nem zavarhatja további osztálytársak jelenléte. Ezeket a körülményeket most már többé-kevésbé biztosítani tudjuk számukra, mind a megfelelő helyiségeket, mind a pedagógusok számát illetően. Az ideális állapot persze az volna, ha négy tanerő jutna a négy gyerekre. Most azt a gyakorlatot vezettük be, hogy míg a két gyógypedagógus egy-egy gyerekkel tanul, amit esetünkben inkább terápiának neveznék, addig a nevelő a másik két gyerekre felügyel, illetve az órarendbe iktatott egyéb foglalkozásokat – torna, zenehallgatás, pihenés, evés – végzi velük.

Richter Helga elmondása szerint az autistákkal való munka rendkívül igényes, de egyben változatos is. A sikerélményt itt nem az általános iskolákban, sőt még csak nem is a speciális iskolákban megszokottakhoz kell mérni. Céljuk az, hogy értelmi szintjükhöz és képességeikhez mérten minél többet kihozzanak egy-egy gyerekből. Van, aki folyékonyan megtanul olvasni, másnál már az is eredménynek számít, ha nagyság szerint el tud helyezni három kockát. – Ahhoz, hogy bármilyen eredményt el tudjunk érni, nagyon szoros együttműködésre van szükség a szülőkkel – mondja. – Kezdetektől fogva arra kérjük őket, hogy legyenek velünk teljesen őszinték, mert ezeknél a gyerekeknél soha nem tudni, mi vált ki bennük egy-egy heves reakciót, ellenérzést. Lehet az egy szó, egy rosszul megfogalmazott mondat. Az egyik kisfiút például nem lehet semmire utasítani, csak kérni szabad őt arra, hogy tegye meg ezt vagy azt. A tagadó mondatokat nagyon finoman kell megfogalmazni. Azt is tudnunk kell például, ha rosszul aludta ki magát valamelyik gyerek, mert maga ez a tény magyarázatot adhat aznapi fokozott ingerlékenységére. A tanítás során egyébként a „minden tevékenységet befejezni” jelmondathoz tartjuk magunkat, vagyis addig nem fogunk hozzá más foglalkozáshoz, míg az előzőt be nem fejezi a gyerek. Ez nekik fontos, hiszen időérzékük nincs kifejlődve, számukra lényegében csak a jelen létezik. Azt viszont megtanulják, hogy ha elvégzik a feladatukat, akkor jön a soron következő. A gyerekek szempontjából egyébként az volna a legjobb, ha hétvégén és szünetben is folyna az oktatás. Számukra az állandóság ugyanis a legbiztosabb fogódzó, minden változás kibillenti őket. Azt is tapasztaljuk, hogy hosszabb szünidő után nehezen zökkennek vissza, nem tudnak elvégezni olyan feladatokat, ami azelőtt már természetes volt számukra.

A gyerekek 16 éves korukig látogathatják ezt a speciális osztályt, további sorsuk teljesen bizonytalan. Illetve, sajnos, nagyon is jól előrevetíthető. A környéken ugyanis nincs olyan intézmény, amely felnőtt autistákkal foglalkozna, legtöbben ezért a szülői házban tengetik életüket, ami amellett, hogy óriási terhet ró a családokra, a sérült számára sem kínál semmilyen perspektívát.