Ne hagyd magad, emberke, ha asszony vagy karácsony előtt, akkor meg pláne!

A kirakatok csillaggirlandjai diszkrét fényt vetnek a cseppet sem diszkrét árcédulákra. Tudnád, kinek mit vegyél, de annyi pénzed nincs, hogy szeretteidet azzal lepd meg, amire finoman célozgatnak.

Megvan a fenyő – egymagad vonszoltad haza, pedig tavaly megfogadtad, hogy az volt az utolsó élő fa, áttérsz a műfenyőre –, a fürdőkád is kisikálva várja a pontyot, azokat a szerény ajándékokat becsomagoltad. A lakás romokban hever – a takarítás még előtted van, s emiatt a karácsony egy rossz álom. Ennyire tehetetlen volnál? Vagy tényleg nem jut időd mindenre? Mielőtt a gyötrő kérdésekre válaszolnál, főzz egy finom kávét, ülj a fotelba, kényelmesen dőlj hátra, végy a kezedbe ceruzát, az öledbe egy füzetet, s a tiszta papírlapon középen húzz egy függőleges vonalat. A bal oldalra szép sorjában írd fel, mit kell még elvégezned az ünnepek előtt, a lap jobb oldalára pedig azt írd fel, amit képes vagy elvégezni. Ne lepődj meg, hogy a jobb oldali lajstrom jóval rövidebb... Ne csinálj belőle gondot: a fennmaradó feladatokat oszd szét a családtagok között. De...

December közepén már ne kezdj lakásfelújításba, festésbe, de még nagytakarításba sem! Ilyenkor már csak a tűzoltás jöhet számításba. Köss kompromisszumot önmagaddal!

A nagytakarítás (pláne a festés!) időpontját halaszd el. Ráér az tavasszal... Most csak porszívózz. Kissé alaposabban és hosszabban a szokásosnál. Töröld le a port – a szekrények tetejéről is –, a könyveket nem kell kiszedned, elég, eltávolítani a látható vastag porréteget... Ne nézegesd olyan kétségbeesetten az ablakokat! Kilátsz az utcára? Na látod! Nem olyan vészes a helyzet. Megjöttek a mínuszok, nemcsak éjjel van hideg, nappal is. Nem kockáztathatod, hogy megfázol és lázasan, ágyban töltöd a karácsonyt! Nem lehetsz ennyire könnyelmű! Családod tagjait (ha vannak) se bízhatod meg az ablaktisztítással. Ők betegednének meg, s te az ápolásukkal töltheted a karácsonyt (ez pedig, mint tudjuk, nagyobb megpróbáltatás, mint a saját betegség). Tehát kihúzzuk az ablakpucolást is. E művelet egyébként is felesleges, mert az ablakokat feldíszíted. Untig elég, ha belülről megtörlöd az üveget... A függönyt kimoshatod. Belevágni a mosógépbe, és nedvesen felakasztani. Mit mondjak, ez se semmi...

Következik a rendrakás. Arra nem futja az idődből, hogy kirámold a szekrényt, a fiókokat, és szépen összehajtogatva tégy vissza mindent – vagy majdnem mindent, mert ilyenkor szelektálni is szoktál. Hát ezt most felejtsd el! A szanaszét heverő holmit nyalábold fel, és gyömöszöld be a szekrénybe, a fiókba, ahová még befér. Ünnepek után ezzel is megbirkózol, ne félj.

A főzést valahogyan megoldod. De a sütés... Nem vagy az a kimondott cukrásztehetség. Emiatt se keseregj. Ne legyen kisebbségi érzésed amiatt, hogy szomszédasszonyaid éjszakába nyúló sütéseket rendeznek. Anyád és anyósod süteményeit meg se közelítenéd, a finom célzások nélkül pedig (a mama ezt úgy csinálta, hogy...) igazán megvagy. A mamák már nincsenek, az angyaloknak sütik a diótortát. Legyen elég az az édesség, amit a cukrászdában veszel (ez se kerül sokkal többe). Ne irigyeld a barátnődet, aki húszféle édességet tesz az asztalra. (Könnyű neki: a mamája és az anyósa is besegít.) Az ünnepek múltával ő fog irigyelni téged. Mert neked nem kell fogyókúrázni...

Hidd el: akkor is ideges napok előtt állsz, ha a feladatoknak csak a felét végzed el. A karácsonyfát te faragod bele a tartóba, te díszíted, te cseréled ki a sztrájkoló égőket a villanygyertyákban, terítesz, tálalsz, mosogatsz, aztán kezded elölről. Mégse zúgolódsz. Boldog ez a karácsony.