Nádas Péter Találkozásával jön a Vígszínház a pozsonyi színházi fesztiválra

Nádas Péter katartikus erejű tragédiája egy érett nő és egy fiatalember páratlan szenvedéstörténete, amelyben a férfi azért keresi fel Máriát, apja egykori nagy szerelmét, mert az igazság után nyomoz. Tudni szeretné, miért lett öngyilkos az apja az ötvenes években. Ez a rendhagyó találkozás a múlt önkínzó felidézése, a tragédia újraélése mellett a feloldozás és a megbékélés gesztusát is magában hordozza.

„Régóta ismerem a darabot, először Valló Péter rendezte meg 1985-ben, a Pesti Színházban Ruttkai Évával és Hegedűs D. Gézával – mondja Eszenyi Enikő. – Nagyon szerettem azt az előadást, akárcsak Nádas Péter írásait, és amikor az 1956-os események 60. évfordulójára készültünk, úgy gondoltam, ez a csodálatos szerelmi történet méltó emlékezés azokra, akik azt az időszakot megszenvedték. Évekkel ezelőtt nagy álmom volt, hogy ebből az anyagból filmet forgassak, de nem találtam hozzá producert. Amikor aztán eldöntöttem, hogy színházi előadást rendezek belőle, Antal Csabát kértem fel a díszlet megalkotására. Elmeséltem neki, hogy én ezt az előadást filmszerűen látom. Akkor csináljunk filmet a színházban, tanácsolta Csaba. Így született meg az ötlet, hogy hátul kis stúdiót építünk, s amikor a különböző stációkról beszél a két főszereplő, mindent élőben fogunk kamerázni. Ezzel az elképzeléssel mentünk le Nádas Péterhez vidékre. Ő még akkor nem látta ezt a videózást, csak a helyszíneket mutattuk meg neki. Csabával együtt elmagyaráztuk, hogy nemcsak azt fogjuk látni, hogy két ember beszélget a színen, hanem a színpadon kívül zajló eseményeket is. Hogy ezek nem előre felvett jelenetek lesznek, minden élőben történik. Természetesen abszolút tiszteletben tartva Péter gondolatát, hogy a darab Vidovszky László zenéjével az, ami.”

A műnek ugyanis szigorú kottája van, amit Eszenyi Enikő egyáltalán nem érzett béklyónak. Épp ellenkezőleg! Minél mélyebbre merült a szövegben, annál inkább csodálta a két szerzőt, hogy milyen harmonikusan egészítik ki egymást, s hogy a zene milyen érzékenyen fejez ki olyan belső vívódásokat, amelyeket a szöveg már nem képes megmutatni.

„Sem a zenétől, sem egyetlen mondattól nem szerettem volna megszabadulni. Semmi sem gátolt a rendezői elképzeléseimben. Boldog vagyok, hogy a mű létrejötte után sok-sok évvel teljesen új formában vihettem a nézők elé Nádas Péter alkotását. Amikor beavattuk őt a tervünkbe, és megmutattuk neki a díszletet, elsőre nagyon meglepődött, de nagyon nyitott volt felénk, aminek én borzasztóan örültem. Külön élmény volt számunkra, hogy gombosszegi otthonában fogadott bennünket, és egész napot tölthettünk el vele. A másik nagy örömöm pedig az volt, hogy eljárt a próbákra, és nagyon sokat segített. Sok mindent elmagyarázott, amit mi esetleg nem értettünk. Újabb és újabb információkkal szolgált nekem is, a színészeknek is. Annak, aki látta az 1985-ös előadást, és ismeri az anyagot, könnyebb a befogadás, mert mindent ért. Elsőre nehéz falat a mű. Sokszor megfordult a fejemben, hogy itt nem az előadás után, hanem előtte kellene elbeszélgetni a nézőkkel, hogy felkészítsük őket erre a nem mindennapi történetre.”

A különleges látványvilágú és formanyelvű előadást az egészen más kultúrán nevelkedett kínai közönség is nyitottan fogadta. Nagy érdeklődéssel követték a színpadi történéseket.

„Ne úgy képzeljük el Kínát, mint egy elmaradott társadalmat – figyelmeztet Eszenyi Enikő. – Guangzhou is fejlett, nyüzsgő nagyváros, tele fiatallal, akik jól beszélnek angolul. Kérdeznek, figyelnek, nagyon jó érzés volt velük találkozni. Mivel az előadás díszletének oda-vissza hosszú utat kellett megtennie, és ez nem kis időbe telt, itthon jó ideig nem játszottuk a darabot. A felújító próba így aztán olyan hatással volt rám, hogy ismét teljesen magával ragadott az anyag. Ismét lefegyverzett a szöveg, és azóta sem tudok szabadulni tőle. Börcsök Enikő olyan csodálatosan játssza Máriát, hogy színpadon ilyet ritkán lehet látni. Király Dániel pedig méltó partnere lett. Rögtön, ahogy a Vígszínházba szerződött, pályakezdő színészként ezzel a szereppel indított. Nagyon jó volt látni a felújító próbán, hogy mennyit fejlődött a szerepben. Mindkettőjük részéről nagyon komoly koncentrációt igényel a darab, hiszen zenére kell beszélniük. Le a kalappal mindkét kollégám előtt!”

Eszenyi Enikő rendezései közül többet is láthatott már a pozsonyi közönség. Először az Ahogy tetsziket, amely a nyitrai színházi fesztiválon több díjat is nyert 1997-ben, aztán az Antonius és Kleopátrát ugyancsak a Szlovák Nemzeti Színházban, majd az Arénában a Vénusz nercbent, két évvel ezelőtt pedig, ugyancsak az Eurokontexten az Átutazókat.

„Remélem, a Találkozással is örömet tudunk szerezni az itteni közönségnek – mondja. – Hangsúlyozom: nemcsak a színpadon, a háttérben is iszonyú nagy munka zajlik. Hullan Zsuzsa, Igó Éva, Ember Márk és a többiek élő filmforgatás szereplői, és ez számukra is izgalmas kihívás. Nagyon örülünk, hogy ismét részt vehetünk ezen a rangos színházi szemlén. Igazgatóként is fontosnak tartom, hogy a Szlovák Nemzeti Színház és a Vígszínház között immár évtizedek óta ilyen szoros a kapcsolat. Legközelebb ők jönnek hozzánk, az Esterházy Pétertől kapott Mercedes Benzzel. Nagyon nagyra tartom a szlovák művészeket, mindig szívesen dolgozom velük. Most készülő Hamlet-rendezésemnek is szlovák zeneszerzője van, Michal Novinski, aki harmadszor dolgozik vígszínházi produkcióban. A vele való megismerkedésem is a nagy találkozásaim közé tartozik.”