Színpadon A padlás szerzőinek új musicalje

Carlo Collodi 1883-as művét Keresztes Tamás állította színpadra, akit eddig elsősorban színészként ismerhettünk, több sikeres filmben szerepelt. A Budapest Bábszínházban korábban megrendezte Mary Shelley Frankenstein című regényét, ami szintén egyfajta teremtéstörténet, ahogyan a  Pinokkió is – részben emiatt esett rá mint rendezőre a színház választása. A bemutató a tavalyi évadról gazdasági okok miatt húzódott az ideire. A darab zenéjét Presser Gábor szerezte, a 21 dal szövegét Sztevanovity Dusán írta – négy kivételével, amelyeket maga Presser jegyez.

A padlás szerzőinek új musicaljét természetesen telt ház fogadta, a dalokat a közönség több ízben is nyílt színi tapssal jutalmazta, az egyik kedvenc dalnak Róka és Macska párosa bizonyult, Hegyi Barbara és Kern András előadásában. Az előadás végén a közönség hosszú perceken át állva talsolt.

A vígszínházi változat az alkotók szerint igyekszik minél jobban megőrizni az eredeti mese csapongó fantáziáját, játékosságát és humorát, de az igazi Pinokkió-szakértőknek is szolgál majd némi meglepetéssel. Ez a feldolgozás ugyanis eltávolodik a Walt Disney-adaptáció idilljétől, azaz egy ijesztőbb, veszélyesebb, álomszerűbb világot mutat be. Pinokkió szerepében Dino Benjamin látható, aki az évadnyitó sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy még bizonytalannak érzi magát zenész szerepben, de mivel egy fabábunak sincs sok gyakorlata ebben, reméli, hogy majd együtt megtanulják a dalokat.

„Pinokkió mindenhol ott van. A könyvespolcon, az altató mesét ismételgető anyukában, a filmekben és a színpadokon, és ott van minden fatörzsben, várva, hogy egy magányos öregember megtalálja, és életre keltse. Hogy legyen kivel veszekedni, legyen kit tanítani, legyen kiért aggódni. Hogy legyen kit szeretni” – mondta Sztevanovity Dusán, aki minden idők legsikeresebb magyar musicaljét, A padlást (1988) írta közösen Presserrel, de azóta nem dolgoztak együtt zenés darabon.

„Bár a Pinokkiót már rengetegen feldolgozták, nincs közöttük egy olyan zenés színházi mű sem, amit világszerte játszanának. Pedig ez a történet nem dobja le magáról a zenét. A karakterek és helyszínek sokféleségéből adódóan a dalok is sokfélék lehetnek, s ha jól csináljuk, a mi kis előadásunk érdekes lehet” –véli Presser Gábor zeneszerző. A páros egyébként A padlás óta legalább évi egy különböző felkérést kapott újabb közös színházi munkára, de eddig egyik ötlet sem tetszett nekik.

A Vígszínház 10-től 100 éves korig ajánlja a Pinokkiót, amelynek műfaját családi road movie-ként határozta meg. Ez Sztevanovity Dusán szerint kifejezi a darab lényegét. „Szerintem egy új mese született, egy nagy utazás a fél világon át. Arra törekedtünk, hogy a jelenetek egymásból következzenek, a dalok pedig szerves részei a sztorinak. Mese, de mondanivalójával túlmutat egy gyerekdarabon, miközben a dalok sem gyerekdalok. Olyan témákról esik szó, mint a szegénység, az éhezés, a hátrányos megkülönböztetés, a gaz-emberség, ezek ott voltak száznegyven éve, a mű születésekor, és ma is jelen vannak, ahogy a tolerancia és a szeretet is”. 

A hétfős zenekar által kísért előadásban Dzsepettót Borbiczki Ferenc alakítja, a további szerepekben Majsai-Nyilas Tünde, Méhes László, Waskovics Andrea, Hegyi Barbara, Kern András, Seress Zoltán, Halász Judit, Igó Éva és Szántó Balázs lépnek színpadra.