Múzeumbogarak

A szalonnabogarak (Dermestidae) közül már korábban bemutattuk a családnak nevet adó fajok legismertebb képviselőjét, a közönséges szalonnabogarat, más néven szalonna-porvát. A családot azonban nem csak élelmiszer-kártevők képviselik, hanem száraz állati eredetű anyagok (szőrme, gyapjúszőnyeg, nyers bőr, kitömött állat- és rovargyűjtemények) hírhedt kártevői is tartoznak ide. Ilyenek a múzeumbogarak. A szalonnabogaraktól való jellegzetes eltérés megjelenésükben, hogy torukat, szárnyfedőiket nem szőrök, hanem apró pikkelyek borítják. Nálunk három fajukkal találkozunk gyakran. A kis múzeumbogár (Anthrenus olgae) 1,5-2 mm, barnásfekete alapon sárgás pikke-lyezettségű. A nagy múzeumbogár (Anthrenus scrophulariae) 3-4,5 mm. Előtora fehéren pikkelyezett, közepén fekete folttal, szárnyfedői feketék, többé-kevésbé megszakított fehér harántszalagokkal, a szegélyeken sárgás pikkelyekkel. A pusztító múzeumbogár (Anthrenus verbasci) 1,8-3,2 mm, fehéren-szürkén-feketén pikkelyezett.

Mindhárom említett múzeumbogár-faj megjelenhet a lakásokban is. A kárt a szőrös lárvák okozzák rágásukkal, mert az imágók kizárólag virágokon táplálkoznak. Ha tehát felnőtt múzeumbogárral találkozunk lakásunkban, várható a falánk lárvák megjelenése is. Szőnyegeinkre és szőrméinkre a pusztító és a nagy, rovargyűjteményeinkre a kis múzeumbogár a legveszedelmesebb, de ne feledjük, hogy bármelyikük felbukkanhat mindegyik említett élőhelyen. A szőnyeget, bőrt, prémet a már ismert módon, szellőztetéssel, tisztítással, fertőtlenítéssel védhetjük meg tőlük. Alább azoknak szolgálunk tanáccsal, akiknek van odahaza egy kis rovargyűjteményük, vagy akár csak egy-két példány szárított rovar. Legjobb, ha a preparátumokat egy jól záródó dobozban tartjuk. Ebbe a dobozba időnként helyezzünk egy benzinnel átitatott vattacsomót vagy rongydarabot, és gondosan zárjuk le. Ha rovarjaink belsejében múzeumbogár-lárva tanyázik, a benzingőz megöli. Ügyeljünk a tűzveszélyre!