Művészet és mesterséges intelligencia

Refik Anadol színek és árnyalatonak játékaként megelevenedő, plasztikusnak ható projekciói folyamatosan változó, pulzáló képekből állnak, melyek rendszerint óriási felületeken, hatalmas LED-falakon kelnek életre. Álomszerű illúziók ezek a dinamikus képi világok, ahol az absztrakt formákból kibontakozó alakzatok mégis valóságos, tájszerű hatással bírnak: olyan érzetet keltenek, mintha a tenger hullámozna, a szél simogatna, vagy épp láva ömlene a vulkánból. Ízelítőként rákereshetünk munkáira a YouTube-on – és bár a képernyőn nyilván elmarad az a hatás, amit a térbeliség és a gigantikus proporciók nyújtanának, a lényeget megtapasztaljuk. Ahhoz képest, hogy technológiával életre keltett alkotásokról van szó, kifejezetten organikusnak ható világgal állunk szemben. Refik Anadol munkái valós fotókból indulnak ki, a mozgás kulcsát a mesterséges intelligencia adja.

A düsseldorfi kiállítás megnyitója óta tömeges érdeklődésről adtak hírt a tudósítások. A török származású, Los Angeles-i székhelyű Refik Anadol a mesterséges intelligenciát felhasználó kortárs művészet sztárja, csak az elmúlt hónapban több önálló kiállítása nyílt világszerte, galériákban és múzeumokban (Európán belül Dániában és Finnországban is bemutatkozott nemrég, de idén már Los Angelesben és a New York-i MoMA-ban is győzött tárlatot nyitni), sőt a popkultúra is megtalálta már magának, hiszen az idei Grammy-díj-átadó hátterét is ő szolgáltatta. Düsseldorfban a Machine Hallucinations – Satellite Simulations: B (amit magyarra úgy fordíthatnánk, hogy Gépi hallucinációk – Szatelit-szimulációk B) és a Natural Dreams – Generative Landscapes (Természetes álmok – Generatív tájak) című monumentális adatszobrait tekinthetik meg a látogatók. Mindkettő mesterségesintelligencia-projekció, csakúgy, mint a kiállításon szintén látható, kisebb „adatfestmény-triptichon” is, amely a 2021-es Forest Pigmentations (Erdőpigmentációk) címet viseli.

Egy-egy projekció mögött elképesztő mennyiségű munka rejlik, amit Refik Anadol egy teljes csapattal (a Los Angeles-i Refik Anadol Studio-val) végez el. A düsseldorfi kiállítás Natural Dreams című projekciója valós adatokat, konkrétan tájképeket vesz alapul (innen a műfaj megnevezése: adatszobor), kiindulópontját hihetetlennek tűnő 1,3 millió fotó adja. Ezeket a művész csapata a világ különféle pontjain, természeti környezetben, nemzeti parkokban, gyönyörű tájakon készítette. Ezt követően rendszerezik és osztályozzák a felvételeket, illetve adatvédelmi okok miatt kiszűrnek minden olyan felvételt, amelyben azonosítható személyek szerepelnek, majd algoritmusok segítségével életre keltik a projekciót: a mesterséges intelligencia segítségével az eredeti természeti helyekből kiindulva így új, generatív tájakat kapunk. A másik adatszobor, a Machine Hallucinations – Satellite Simulations: B nem ember által készített fotókból indul ki, hanem a nemzetközi űrállomás, a Hubble és a Magdalena Ridge Obszervatórium űrteleszkópjai által fotózott képeket használ. Ehhez kétmillió fotót használtak, a képeket szintén algoritmusok dolgozták fel, a végeredmény pedig egy káprázatos kozmikus fantáziát tár elénk.

Refik Anadol Isztambulban született 1985-ben, ott tanult fotó- és videóművészetet, majd Los Angelesben design- és médiaművészet szakon szerzett képzőművészeti diplomát, jelenleg pedig a Kaliforniai Egyetemen oktat. Nem csupán fotósokkal karöltve dolgozik: Los Angeles-i stúdiója számítógépes tervezőkkel és biológusokkal, sőt filozófusokkal és orvosokkal is együttműködik. „Neural Paintings” című műve például olyan képeket használ fel, amelyek emberi emlékeket jelenítenek meg: ezeket vizualizálta algoritmusokkal. Egy családi hozzátartozó halálát követően szerette volna azt vizsgálni, hogyan tudná maradandóvá tenni az emlékeket anélkül, hogy ezek személyesek legyenek –  a mű az emberi emlékek mintájának hasonlóságát képezi le.

A mesterséges intelligencia jelenléte felveti a kérdést, beszélhetünk-e még művészetről, ha az emberi alkotófolyamatot – legalábbis annak egy részét – a technológia helyettesíti. Nem csoda, ha szkeptikusak vagyunk, hiszen az elmúlt hónapokban egyre több hamisítvánnyal találkozunk: a minap egy mesterséges intelligenciával generált fotó nyert fotópályázatot, a zeneiparban pedig senki nem tudja megmondani, hogy a valós előadók hangján megelevenedő, mesterségesen generált szerzemények hogyan fogják befolyásolni a szakmát.

Refik Anadol számos alkalommal hangot adott annak, hogy óriási veszélyekkel járhat, ha a mesterséges intelligenciát nem tudjuk kordában tartani. Szerinte azonban a művészet a szolgálatába tudja állítani a mesterséges intelligenciát úgy, hogy az az emberi kreativitás lehetőségeinek spektrumát tágítsa. Az alkotó szerint egyébként többletmunkát jelent a mesterséges intelligenciával kollaborálni. Fontos azonban, hogy az algoritmusok csupán segédeszközként szolgáljanak a mű létrehozásában: a művei fő irányvonalát – a projekciók narratíváját – továbbra is az emberi, művészi látásmód határozza meg.