Ha ma valaki világszínvonalú musicalt akar látni, akkor a New York-i Broadway és London mellett Budapestre utazik. Szinte élethalálharcot vív egymással a Budapesti Operettszínház és a Madách Színház vezetése, hogy a legújabb nyugati musicalek játszási jogát megkapják.
Musicalek világszínvonalon
A darab sikertörténete még 1968-ban kezdődött, amikor a Producerek című film Oscar-díjat kapott. Három évtizeddel később Mel Brooks Thomas Meehannel színpadi musicalt írt belőle, s ma is hatalmas sikerrel játsszák Londonban. A budapesti változat a londonitól eltérően ún. non replika változat, ami azt jelenti, hogy az alkotók a jogtulajdonostól szabad kezet kaptak egy új verzió elkészítéséhez, mindössze a szövegkönyvhöz és a zenéhez nem nyúlhattak hozzá, bár a budapesti előadás a dalszövegeket is „magyarosítja”.
Totális színházat láthatunk a Madách színpadán, ahol nemcsak a sztárok (Szerednyey Béla, Gálvölgyi János, Haumann Péter, Alföldi Róbert) alakítanak nagyot – az elmúlt években felnőtt egy új musicalszínjátszó nemzedék is (nem véletlenül már a színművészeti egyetemen is külön szakot nyitottak), akiket a közönség is kezd megismerni és megszeretni. Az idén már a közönség által odaítélt Súgó Csiga-díjat is többen megkapták. Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Szinetár Dóra, Janza Kata, Szabó P. Szilveszter, Siménfalvy Ágota vagy a madáchos Nagy Sándor, Sándor Dávid, Szente Vajk, Gallusz Nikolett, Ömböli Pál, Ladinek Judit, Serbán Attila, Balog János s még sorolhatnám az új nemzedék képviselőit, mind kitűnően énekelnek és táncolnak, de a prózai szöveggel sem állnak hadilábon.
A Producerek két üzletember története. Max Bialystock sikersorozata véget ér, a Hamlet, a funny boy című előadása csúfosan megbukik. Ekkor ismerkedik meg Leo Bloommal, a fiatal könyvelővel, aki azt ajánlja neki, hogy a bukással milliókat lehet keresni, csak jól kell azt is menedzselni. A két férfi öszszefog, s kiválasztják a legrosszabb darabot, a legrosszabb rendezőt, s minden adott az igazi bukáshoz. Vagy mégsem? Szirtes Tamás rendező előadása hihetetlen energiákat mozdít meg, Kentaur díszletei egész egyszerűen szenzációsak, tíz másodperc sem kell ahhoz, hogy a színpad átváltozzék, s hol egy menedzseri irodában, hol egy képzeletbeli színpadon, hol egy neonáci nyúlfarmján vagyunk. Maguk a nyulak is aktív szereplői az előadásnak, ahogy szinte minden díszletelem lélegzik, s nincs akadálya annak, hogy egy Rolls Royce limuzin vagy egy szovjet tank begördüljön a színpadra. Amikor a képzeletbeli előadásban Hitler hatalomra jut, elakad a lélegzetünk. A sikerhez hozzájárulnak Vágó Nelly impozáns ruhái és Tihanyi Ákos totális koreográfiái is. Mint már említettem, a szöveg is magyarosításra került, Galambos Attila szabad áthallásokat engedett meg magának, így ne lepődjünk meg, ha Bodri kutyával és magyar klasszikusok szövegeivel találkozunk. Többnyire szellemesek ezek a szövegek, nem utolsósorban a Max által bemutatott darabok címei is (A kék sakál, A bolond hány, Gödörre várva, Az ágy villamosa, Egy lavór víz stb.). Az alkotóknak helyén a humorérzékük is, csak addig a határig mennek el, ahonnan még van visszaút. ĺgy a meleg színházi fészek is megmarad a jó ízlés határai között. Ami mégis kiemeli ezt az előadást a „csak” profi keretek közül, az a remek színészi alakítások. Az általam látott előadásban Szerednyey Béla valószínűleg élete egyik legjobb alakítását hozta, lecsúszott egykori sztárproducere egyszerre szánnivaló, nevetséges, de mindenekelőtt mélyen emberi. Börtönbeli nagy monológja, amikor öszszefoglalja megálmodott, majd valós színházi múltját, remek színházi pillanat. Az est meglepetése számomra Szente Vajk teljesítménye, aki nemcsak énektudásával és táncteljesítményével egyenrangú partnere Szerednyeynek, hanem alakformálásával is. Kissé félszeg, de keserű álmodozásaiból mégis bátran kilépő hétköznapi könyvelője Oroszlán Szonja akcentussal beszélő és bájaiból élő svéd titkárnőjével fergeteges kettőst alkot. De a sikerből oroszlánrészt vállalt Galbenisz Tomasz, Barabás Kiss Zoltán és Lippai László is.
Megjósolható, hogy hosszú évekig lesz műsoron a Madách Színház legújabb remeke, amely mindent tud, amit egy musicalnek tudnia kell. Nemcsak külsőségeiben, hanem emberi mértékkel is egy szívszorító, mégis humoros történetet kapunk a show-biznisz nálunk is mindent eluraló világáról.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.