Musaeum Hungaricum I.

Keppert József, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója, Danter Izabella, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság elnöke és Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója a konferencia megnyitójánNémeth Tibor felvétele Múló és egyben maradandó is ez a kifejezési eszköz. Jelenkorunk kiállításának nemcsak didaktikus ismeretterjesztésre kell törekednie, hanem interdisciplináris szempontokat figyelembe véve interaktívan kell hatnia a látogatóra. Mindennek alapját képezik a múzeumokban található gyűjteménykollekciók, melyeknek sokszínűségéről értekeztek a közelmúltban Somorján a Fórum Kisebbségkutató Intézet konferenciatermében azok a muzeológus szakemberek, akik a szlovákiai múzeumokban magyar vagy magyar vonatkozású műtárgyakat és dokumentumokat kezelnek. A konferencia főszervezője a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, társrendezői a házigazda Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Galántai Honismereti Múzeum voltak.

A Fórum Kisebbségkutató Intézet nevében Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója köszöntötte a résztvevőket, felelevenítette a 70-es évek somorjai történéseit, amikor helyi összefogás eredményeként szlovákiai magyar és magyarországi szakemberek irányításával létrejött a Városi Honismereti Ház helytörténeti gyűjteménye, amely kibővített gyűjteményével napjainkig fogadja a látogatókat. A konferencia előadói a szlovákiai magyarság régészetére, történetére, népi kultúrájára és képzőművészetére vonatkozó tárgyi emlékek kutatói és gondozói voltak, akik előadásaikban a magyar muzeológiai tevékenység aktuális kérdéseiről szóltak. A régészeti muzeológia kérdéskörével Nevizánszky Gábor, az SZTA Nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa foglalkozott. Előadásában a Délnyugat-Szlovákia területén fellelt 10–11. századi sírleletekről számolt be. A szerző magyarországi kutatóprogram keretében a mai Szlovákia területén talált honfoglalás kori leletek összegyűjtését végzi. Uršula Ambrušová, a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum történésze a múzeum gyűjteményében található céhlevelek gazdag gyűjteményét mutatta be, amelyeknek nagy többsége magyar nyelven íródott. Gaucsik István, a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának munkatársa Sas Andor hagyatékát vizsgálta meg, aki a 20. század első felében értékes gazdaságtörténeti kutatásokat végzett a mai Szlovákia és Kárpátalja területén. Idén szeptemberben Komáromban, A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában Magyar Kálvária 1945–1948 címmel időszaki kiállítás nyílt. Fehér Csaba, a múzeum történésze a kiállítás ismertetése mellett a kitelepítések és deportálások múzeumi bemutatásának lehetőségeiről is beszélt. Presinszky Lajos, a somorjai Városi Honismereti Ház munkatársa már több mint egy évtizede foglalkozik csallóközi községek monográfiáinak összeállításával. Előadásában az eddig megjelent köteteket mutatta be. Jarábik Gabriella, a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője a fiatal intézmény művészeti műtárgygyűjteménye kiépítésének kezdeteiről számolt be, Szabó Kinga pedig a Szabó Gyula Emlékház létrehozásának és működésének tervét ismertette. Az etnomuzeológia területét érintő két szakmai beszámoló zárta az előadások sorát. Gudmon Ilona, az Érsekújvári Honismereti Múzeum néprajzkutatója ezen múzeum néprajzi gyűjteményében található magyar tárgyi emlékeiről adott számot. E sorok írója a Galántai Honismereti Múzeum néprajzkutatójaként az alsószeli takácsok termékeit mutatta be, amelyek az 1970–80-as években kerültek a múzeum néprajzi gyűjteményébe.

A rendezvény témája szervesen kötődött ahhoz a múzeumi műgyűjteményekkel kapcsolatos problémákról, a gyűjteményelemzésről, a múzeumi szakemberek közötti kommunikációs formák kialakításáról és a műtárgyvédelemről szóló egy évvel ezelőtti konferenciáéhoz, amelynek résztvevői az említett témákban folyó szakmunka koordinációjának igényét megfogalmazták. Ebbe a munkába jelenleg 11 múzeum és egy kutatóintézet 24 muzeológusa kapcsolódik be, akik a régészeti, a néprajzi, a történeti és művészeti gyűjtemények elemzésével foglalkoznak.

Az eddig megvalósult két konferenciát – amelyek az SZK Kulturális Minisztériuma és az Illyés Közalapítvány támogatásával valósultak meg – a tervek szerint minden évben újabb követi. A Szlovákiai Magyar Múzeumi Kollégium tagjai szeretnék a jövőben a nagyközönség előtt is bemutatni munkájukat egy, a szlovákiai magyarság néprajzi-geográfiai tájaira jellemző népi textilneműket bemutató vándorkiállítás keretében.