Műfordítás és recepció

A ködök és hiedelmek helyett, melyek időről időre belengik a hazai (főleg szlovák nyelvű) sajtót, Popély Gyula tanulmányában az oktatásügy helyzetét tárgyalja a dualizmus éveiben. Feltehetően nemcsak az iskolák (a népiskolai tanintézetek) szervezése keltheti fel az olvasók érdeklődését, hanem azok az intézkedések is, melyek – a nemzeti kisebbségek számára – a magyar nyelv tanítását szabályozták. Az „elmagyarosítás” vádjaival szemben szinte hihetetlen a megállapítás: „az államnyelv oktatása a nemzetiségi elemi népiskolákban csaknem a nullával volt egyenlő”. A folyóirat februári számának szépirodalmi rovatában Dubai Péter versét olvashatjuk (Ady Endre kérdéseire merészelt kései válasz: Ki látott engem címmel). Közli a lap Papp Tibor A szekta című elbeszélését, Németh István Dőrejárás című verseit, valamint Aich Péter Gyászmise című prózáját. A Kegyelet rovatban Gyönyör József, Vojtech Kondrót és Kantár Csaba munkásságát méltatják. A Kritika rovatban Alabán Ferenc írását olvashatjuk Műfordítás és recepció címmel: Karol Tomiš kötetét (A magyar irodalom a szlovák kultúrában I.) veszi szemügyre. Karol Tomiš könyvének kutatási területe 1918-cal zárul. A szerző szerint a kultúraközvetítő szerep vállalása „új dimenziókkal és távlatokkal ruházza fel a szlovák műfordítást, mint irodalmi jelenséget”. A Tallózóban Az erdélyi magyar gyermekirodalom vizsgálata címmel az 1990 és 2001 közötti évek fejlődéséről kapunk tájékoztatást. A folyóiratot Hartung Sándor (Budapest) műveivel illusztrálták. (dz)