Mozart Bécsben

Győri László, a monográfia fordítója elmondta, hogy a szerző német filológus, aki megírta Wolfgang Amadeus Mozart (1756– 1791) Bécsben töltött éveivel öszszefüggésben Mozart és egyúttal Bécs életrajzát is a jozefinizmus évtizedében. Könyvtárnyi munka megjelent már a zeneszerzőről, de ennek az életrajznak az a nagy előnye, hogy dokumentumokkal, levelekkel igazoltan leszámol a Mozart körüli legendákkal. A fordító példaként említette, hogy Mozart feleségéről, Constanzáról az a hír járta a különböző szalonokban, hogy csapodár nő, vagy hogy Mozart lecsúszott, boldogtalan, elszegényedett ember volt. Ilyen módon ez sem igaz, mert Mozartnak nem volt állandó megélhetése, a pénzzel nem tudott bánni, és megesett, hogy gondjai voltak, de azt is figyelembe kell venni, hogy a török háború idején visszaesett a kulturális élet a Monarchiában. A szerző eloszlatja a temetés körüli legendákat is azzal, hogy megírja, 1785-ben II. József Habsburg császár és magyar király rendeletet hozott a temetkezés rendjéről, elsősorban higiéniai megfontolásból. Azontúl csak a városon kívül lehetett a holtakat eltemetni, így került Mozart sírja a Sankt Marx-i temetőbe. A monográfiában ez a császári rendelet is olvasható. A német szerző tisztázta Mozart és Salieri viszonyát is. Kiderült, hogy baráti, kölcsönös megbecsülés fűzte őket egymáshoz.

A kötetből sok részlet kiderül a szabadkőművesekről, ahová Mozart is tartozott, a páholyokat figyelő titkosrendőrség munkájáról, amelyről a szerző az archívumukban megtalált leírások alapján számol be.

Győri László szerint igényes, alapos, jól megírt tudományos-ismeretterjesztő munkát kap kézbe az olvasó, aki úgy érezheti, hogy ott van a történések helyszínén, és a háttér föltárása nyomán Mozart életének dokumentumai így nemritkán más jelentést, új értelmezési lehetőséget kapnak.