Mit várhatunk az időtől

A Faustus Prágában című drámai költemény minden bizonnyal „sorsfordulót” jelent Tőzsér Árpád munkásságában. Elsősorban azért, mert eddig költőként, irodalomkritikusként, szerkesztőként, egyetemi oktatóként és esszéíróként ismertük; az elmúlt év tavaszán azonban gondolt egy merészet, s megkísértette a drámai költemény műfaját. Az irodalomtörténet Szenci Molnár Albertje a történet hőse, aki egy álomban találkozott Mefisztóval és Faustusszal, s ez utóbbi elkárhozása után azt a feladatot kapta Lucifertől, hogy – a földre visszatérve – Molnárt és a Prága mellett száműzetésben élő Báthory Zsigmondot „az örök habozás állapotában tartsa”. A nagyságos fejedelem és a „közönséges reformációra” hajló tudós párbeszédét ismerhetik meg az olvasók abból a részletből, melyet az Irodalmi Szemle januári száma közöl. A szépirodalmi rovatban olvashatjuk még Gál Sándor, Tóth Elemér és Török Elemér verseit, s először jelentkezik verseivel Fecsó Yvett, akit rádiótudósításai és Szabad Újság-beli írásai alapján ismerhetünk, közvetlen környezete azonban lelkészként is találkozhatott vele. Duba Gyula regényrészletét és Százdi Sztakó Zsolt elbeszélését is közli a folyóirat.

Mit várhatunk az időtől címmel Koncsol László számba veszi a tagolhatatlan idő gondjait, a civilizáció vívmányait s a megélt élettapasztalatait, azzal a szándékkal, hogy sorjázza, mit kell tennünk jövőnkért, az európai ég alatt. Megismerhetjük azokat az előadásokat is, melyek a Szalatnai Rezső 100. születésnapja alkalmából rendezett szimpóziumon hangzottak el, Mayer Judit és Bárczi Zsófia előadásában. Köszönti volt tanárát a nyolcvanas éveit taposó kiváló növénynemesítő, Szamák István is. „Előlegként” került a Tallózóba Elek Tibor beszélgetésének egy részlete a februárban 60. születésnapját ünneplő Görömbei Andrással. Görömbei András nemcsak a népi irodalom szerelmese, hanem a szlovákiai magyar irodalom kiváló ismerője is. A „létérdekű irodalomszemlélet” és a „nemzeti közösség önkifejezése” kapcsán nem érdektelen idéznünk egyik gondolatát: „Ha önként mondunk le az irodalom személyiség- és közösségformáló hatásáról, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy az embereket nem érdekli az irodalom”.

A folyóirat januári számát Bacskai Béla rajzaival illusztrálták. (zsolt)