Mit szól Patrick Modiano irodalmi Nobel-díjához?

Németh Zoltán költő, irodalomtörténész:Az irodalmi Nobel-díj-átadás környéke mindig a fokozott lelkifurdalás ideje. Hogy mennyi mindent nem olvastam. Nézem az oddsokat: Ngugi wa Thiong'o, Bei Dao – egy sort sem olvastam tőlük. Na jó, ennek hatására Bei Daótól elolvastam pár verset a neten. Ásszija Dzsebárról csak azért tudtam, mert a foci vébé idején a vs.hu Algériát sorsolta ki számomra, és utánanéztem a jelentős algériai íróknak. Most pedig itt van Patrick Modiano, látom, négy kötete is megjelent magyarul. Szóval ha másra nem is jó ez a Nobel-díj-dolog, arra tökéletesen megfelel, hogy kritikusan szemléljük önmagunkat. Szalay Zoltán író, az Irodalmi Szemle főszerkesztője: Nem jött be a tippem, én egy észak-európai szerzőt favorizáltam idén, aki szintén az esélyesek között volt. Patrick Modiano a mai napig nem tartozott az ismertebb szerzők közé mifelénk, legalább most felfedezhetjük. Bárczi Zsófia író, irodalomtörténész:Örülök, hogy nem szoktam fogadni, mert vesztettem volna. Onnantól, hogy megjelent Murakami Haruki és Ngugi wa Thiong'o neve a Nobel-díj-várományosok listáján, úgy gondoltam, hogy vagy a népszerű japán szerző, vagy a posztkoloniális paradigma iskolapéldájának tekinthető kenyai író veheti majd át az elismerést. A legjobban persze annak örültem volna, ha Nádas Péter díjáról szólnak a beszámolók. Patrick Modiano díjazása, aki Franciaország náci megszállásának idején játszódó regényeivel tört be az irodalomba, szerintem nem kizárólag az írói életműnek szól, hanem egyfajta válasz is a világszerte ijesztő méreteket öltő extrémizmusra.