Mit olvas Techet Péter, külpolitikai elemző?

Szakirodalomból most egy francia politológus új könyvét kezdtem meg, amely a populizmus és a szuverenitás kapcsolatáról, összefüggéseiröl szól. (Pascal Ory: Peuple souverain, 2017) Majdnem befejezve fekszik alatta Pieter M. Judson amerikai történész monográfiája a Habsburg Monarchiáról. (Pieter M. Judson: The Habsburg Empire, 2016) A szerző részletgazdagon és meggyőzően vonja kétségbe az elterjedt nézetet, mely szerint az Osztrák–Magyar Monarchia a „népek börtöne” lett volna. Ezzel a jelzővel szerinte inkább pár utódállam jellemezhető. Mivel fontos, minket érintő munka, remélhetőleg magyarul és szlovákul is olvasható lesz. A közép-európai térség valamilyen oknál fogva a szépirodalomban is dominál mostanában. Itt négy könyv van versenyben. Egyrészről újra elővettem számos mai esemény miatt Stefan Zweiget, egészen pontosan a Tegnap világát németül (Stefan Zweig: Die Welt von gestern, 1942).

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"292477","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"394","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"394"}}]]

Emellett egy Londonban élő horvát szerző könnyedebb, de nem túl jól megírt regényét olvasom, amelyben emigránsok és otthon maradottak találkoznak újra a Balkánon. (Igor Štiks: Rezališta, 2017). Harmadikként pedig egy következő új regényt, egy német újságíró Zágrábig érő közép-európai családregényét olvasom. (Marina Achenbach: Ein Krokodil für Zagreb, 2017). Türelmetlenül várakozik még befejezésre Peter Sloterdijk tavalyi, maróan szellemes e-mail-regénye (igen, ilyen is van!), amelyben saját értelmiségi kasztját is gúnyolja (Peter Sloterdijk: Das Schelling-Projekt, 2016). Amit azonban igazán ajánlani tudok, azt magam se kezdtem még el: Robert Menasse osztrák szerzö új regényét a brüsszeli EU-világról (Robert Menasse: Hauptstadt, 2017).