Mit olvas Sidó H. Zoltán főszerkesztő-helyettes?

Igen, ezek az időjárási tényezők is jellemzik változó éghajlatunkat, azonban „a meleg időszak elkendőzött sátáni arca a szárazság. Az ezer évvel ezelőtti szárazságok nem több évig, hanem több generáción át tartottak” – írja Brian Fagan, a Kaliforniai Egyetem professzora A nagy felmelegedés (Klímaváltozás és a civilizációk felemelkedése és hanyatlása) című könyvében. Úgy gondolhatnánk, hogy az utóbbi 35 év erőteljes felmelegedése szinte példátlan, ami részben igaz, hiszen az i. sz. 800 és 1300 közötti korszakig kell visszamennünk ahhoz, hogy ilyen meleg periódusra bukkanjunk. A tudós szerző olvasmányos formában valamennyi földrészünket érintő tablóban mutatja be, mi történt a Föld előző felmelegedési periódusában, ezer évvel ezelőtt. Az első ezredforduló körül a hosszabb, melegebb nyarak bőséget hoztak Nyugat-Európának, több termést. A norvég hajósok letelepedtek Izlandon és Grönlandon, sőt eljutottak egészen a napjainkban módfelett zimankós kanadai Labrador-félszigetig, amit az ott talált vadszőlő(!) után Vinlandnak neveztek el. A 12. században Anglia éghajlata olyan enyhe volt, hogy a szigetország kereskedői jelentős mennyiségű bort exportáltak Franciaországba. Azonban míg Európa napfényben sütkérezett, népessége megsokszorozódott – csak Közép-Európában a vizsgált korszakban mintegy 1500 várost alapítottak –, addig az emberek Észak- és Dél-Amerikától kezdve a Csendes-óceánon át egészen Kína északi részéig rendkívül hosszan elnyúló pusztító szárazságokat éltek meg. A Föld túloldalán a makacs aszály tönkretette egyebek mellett a khmer Angkor-Vat virágzó civilizációját és a maja városállamokat. A máig kevéssé feltárt középkori meleg korszak tanulsága Fagan professzor szerint a következő: a legnagyobb veszélyt ma is a szárazság jelenti (az egyre durvább kaliforniai és ibériai erdőtüzek is erre figyelmeztetnek), és – akár a középkorban – új életstratégiákat kell kialakítanunk, hogy megbirkózzunk a változó éghajlattal.