Mit olvas Grendel Ágota az Új Szó szerkesztője?

– Jó napot.

– Jó napot.

– Hogy van?

– Köszönöm, jól.

– És az egészsége hogy szolgál?

– Nincs okom panaszra.

– De minek húzza azt a kötelet maga után?

– Kötelet? – kérdeztem hátrapillantva. – Azok a beleim.

És így tovább, és így tovább, föl lehetne sorolni az összeset, például az 1949 című összesen háromsoros, de komplex korrajz. A Hír szintén, más(kor). 

Persze, a Tóték, a Macskajáték és a többiek is élvezetes olvasmányai a magyar irodalomnak. No de volt idő, amikor másról, másként kellett írnia, ha nem az íróasztal fiókjába akarta zárni a regényét, hanem folyamatosan jelen akart lenni az irodalomban. Így született meg és adatott ki 1951-ben a Házastársak (Szépirodalmi Könyvkiadó). A szocialista realizmus ékes példája. „Aztán ránézett Pirosra, gyengéden figyelte varrogató kezét, ügyetlenül megsimogatta a haját. Az, hogy ilyen lomposan, pucc nélkül ült itt, különösen meghatotta Fajt Zsigót… Odalépett az éjjeliszekrényhez és kivett a fiókból egy könyvet, Barát és Kundler Erősáramú kapcsolásait.” És ez így megy 415 oldalon át. Közben persze nem bír magával, ki-kikacsint, hogy érezzük, tudjuk, ez nem ő. Ez a kényszer. Amit valószínűleg nem érzékelhetett B. F.-né kartársnő, aki a 30. sz. üzem versenyében elért eredményéért érdemelte ki ezt a regényt 1951. november 21-én, amit később utódai egy antikváriumban értékesítettek.