Mit olvas Czinki Ferenc író?

Az erre kijelölt bizonytalan lábakkal rendelkező hokedlin tavaly majdnem az ablakpárkányig ért az építmény, idén szerencsére kevesebb könyv jött össze, nem mintha gyenge év lett volna, talán csak én voltam szorgalmasabb. Ugyan részben vagy egészében már olvastam Ferencz Mónika Hátam mögött dél, Tóth Kinga Holdvilágképűek és Zilahi Anna A bálna nem motívum című kötetét, de csak a nyári fesztiválszezonban, egészen pontosan a VOLT Irodalmi Sátrában sikerült begyűjtenem mindhárom példányt, dedikálva, így most leginkább ezeket hordom magamnál, és lapozgatom őket lépten-nyomon, mindenféle teraszokon, padokon, olykor sorszámot könyvjelzőként használva, gyötrelmes hivatalokban. Barlog Károly Kovács Istenke álmodik című regénye kézirat formájában már megfordult nálam, annál nagyobb öröm ezt a végül valóban szépre sikerült könyvtárgyat a kezembe fogni, és levinni magammal a strandra, hogy könnyű sörök mellett fogyasszam el, ez ugyanis a terv vele. A nyár persze mindig az újraolvasások időszaka is, J. D. Salingert pedig nem lehet elégszer elővenni, idén valószínűleg a Kilenc történet lesz soron, az Európa Kiadó varázslatos új borítójával. Az év egyik legjobban várt könyve számomra Németh Gábor Ez nem munka című prózakötete volt, és bizonyos szempontból maradt is, ugyanis mindössze tíz percig birtokolhattam, amikor egy székesfehérvári felolvasáson egy lelkes olvasó kikönyörögte tőlem az utolsó példányt is, hogy dedikáltathassa.