Mindent a szemnek

Ennek megfelelően minden évben óriási tömeg hömpölyög Pozsony utcáin, és vélhetően Kassán is ez a helyzet, ahová egy héttel később átköltöznek. A két város vezetését is sikerült beetetniük ezzel a dumával, mert többé-kevésbé azt csinálják, amit mondanak nekik, például sűrítik a villamos- és buszjáratokat, több a városi rendőr. Jelenlétük persze indokolt, hiszen „messze földről”, akár nyolcvan kilométeres távolságból is érkeznek turisták erre az eseményre, amelyet pár éve a dugók és a tömegnyomor elkerülése végett háromnapossá bővítettek, azaz egész hétvégén zajlik.

A Biela Noc kitalálója Franciaországban járt egyetemre, ott látott hasonló fényművészeti kavalkádokat, és idehaza is meg akarta honosítani ezt a műfajt. Az eddigi évfolyamokat abszolválva azonban kijelenthetjük, hogy több volt a szemfényvesztés, mint a valódi művészet (az arány kb. 70-30%). Viszont az a tény, hogy köztereken állítják ki az installációkat, szobrokat, lézercsodákat, fényfestményeket, mindenképp dicséretet érdemel, mert sétára kényszerítik az embereket. Pozsonyban újabban van egy vízparti útvonal is (vodná trasa), amely a Duna-parton vezet végig, több fényes látványosságot érintve. És hát lássuk be, kevés helyi lakos sétálgat a folyóparton szabadidejében.

Idén 45 állomásos sétára készüljenek a legkitartóbbak, amely során hét ország művészeinek alkotásait szemlélhetik meg. Lesz néhány speciális, konkrét időponthoz kötött műsorszám is – koncertek, performance-ok – ezért érdemes böngészni a hivatalos honlapot (www.bielanoc.sk). Természetesen külön applikációval is készültek a szervezők, a Biela Noc-térképet telefonon a legegyszerűbb nézegetni. Mindhárom napon este héttől éjfélig látogathatóak az egyes állomások, de néhány installáció nappali fényben is érdekes lehet, illetve másfajta élményt nyújt. Vannak köztük úgynevezett utazó projektek, amelyeket országról országra visznek, és évről évre több az interaktív mű, amelyekhez hozzá lehet – sőt, kell is – nyúlni.