Művészet vagy szemfényvesztés?

Régi mondás, hogy „művészet az, amit annak tartunk”. A kritériumokat a kurátorok és a kritikusok állapítják meg, az átlagember viszont azt csodálja, ami neki tetszik. Idén például legalább annyian fotózták a minden este ugyanúgy kivilágított Hodzsa téri szökőkutat, mint az elnöki palota épületére vetített fényfestést. Ez a mapping nevű technika háromdimenziós hatást képes kelteni, a KVANT nevű művészcsoport alkotása például „mozgásba hoztaˮ a téglákat a falakon, növények burjánzását imitálta a homlokzaton. Kár, hogy csak az első hétvégén, szeptember 17–19. között volt látható. Ezért érdemes alaposan átböngészni a bielanoc.sk címen található kínálatot. Vannak ugyanis „egy-hétvégésˮ művek (a múlt héten ilyen volt például a Duna-parti útvonal, a Zuckermandeltől az Euroveáig), néhány alkotás három hétvégén át látható, de hétköznapokon nem, és vannak tizenhét napon át megcsodálható objektek, szobrok, világító installációk. Ez utóbbiak többsége kültéri alkotás – a szervezők külön hangsúlyozták a beharangozó sajtótájékoztatón, hogy minél több művet szerettek volna tartósan kiállítani, az esetleges járványügyi szigorításokra is számítva. Tavaly ugyanis nagy csalódásként élték meg, hogy pár nappal a tervezett kezdés előtt kellett lefújniuk a Fehér éjszakát, amikor már minden készen állt.
Az idei kárpótlás kissé felemásra sikeredett, mivel érthető okokból nem tudtak külföldi művészeket, műveket meghívni Pozsonyba. Hiányoznak a kínálatból az olyan igazi, világra szóló, hónapokon át turnézó látványosságok, mint a tavalyelőtti hatalmas, világító földgömb (a brit Luke Jerram számos díjat nyert vele), az interaktív fényerdő, vagy a háromdimenziós mászóka. Ezúttal a hazai művészek kaptak nagyobb teret – szó szerint és átvitt értelemben is, hiszen olyanok is bemutatkozhattak projektjeikkel, akik a korábbi években valószínűleg labdába sem rúghattak volna. Találtunk néhány komolytalan ötletet, a reklámiparból ismerős, trendi megoldást, „túlhájpolt” objektet, amelyeket csak a leírás elolvasása után tudtunk valamelyest értelmezni. De akad pár valóban izgalmas mű, amelyekért érdemes útra kelni ezen a hétvégén is. A legfrekventáltabb belvárosi tereket sikerült érdekessé tenni. 
Minden napszakban más arcát mutatja Erik Binder használt mosógépajtókból épített piramisa, vagy inkább indián sátra a Štúr téren. Éjjel a körbe-körbe mozgó LED-fényeknek köszönhetően a pénzmosás jut róla az ember eszébe, nappal pedig a maga fehér tömbszerűségében, robosztusságában a túlfogyasztásra, a hulladék újrahasznosításának fontosságára figyelmeztet. A Fő téren néhány átalakított fémtartály kelt izgalmas hatást a belül elhelyezett lámpáknak köszönhetően. A fények és formák mesebelivé varázsolják a teret, azt se bánnánk, ha a cseh művész, Čestmír Suška alkotása örök időkre ott maradna. 

A Pozsonyi Városi Múzeum udvarán látható, emberi molekulát modellező léggömbszobor egyszerre hat monumentálisnak és sérülékenynek. A letisztult formák kontrasztba kerülnek a régi, patinás épülettel. A pozsonyi műszaki egyetem építészet–dizájn szakos hallgatói tanáraik, Paulína Ebringerová, Monika Moravčíková és Bohuš Kubinský vezetésével dolgoztak a művön, amely az Empátia címet viseli, és arra figyelmeztet minket, hogy mind egyformák vagyunk – legalábbis a molekulák szintjén.

A hétvégi kínálatból érdemes megnézni Cséfalvay András digitális dinoszauruszembrióját a Rómer-házban (Zámočnícka 10.), vagy a már említett Bohuš Kubinský SKY című konstrukcióját, amely egy bankszékház belső udvarát díszíti (Tomášikova 48), azaz máskor megközelíthetetlen, és sejtelmes zene sem jár hozzá (Fero Király kompozíciója). 
Az utóbbi két hétvégén a várost járva az volt a legpozitívabb tapasztalatunk, hogy nem hömpölygött elviselhetetlen tömeg az utcákon, mint az a Fehér éjszakán megszokott. Ez a hatodik ilyen rendezvény, Pozsonyban egyre többen tudják, miről van szó, a Biela Noc brand meghonosodni látszik – bár sokak szerint az első év kínálata volt a legnívósabb, azóta a szemfényvesztés irányába mozdult el a projekt. A fényt művészi eszközként kezelő alkotóknak nehéz dolguk van: meg kell küzdeniük a világítás kommersz felhasználóival, a magukat reklámozó cégekkel, üzletekkel. 
A kéthetes fesztiválra készült alkotások zöme Kassán is látható lesz október 9-től 24-ig.