Mindenki számára nyitott képzés

Tulajdonképpen semmi szokatlan nincs a kezdeményezésben, hiszen az elmúlt években több magyar felsőoktatási intézmény is sikerrel telepedett meg Szlovákiában kihelyezett képzései által. A jövő informatikusai, közgazdászai, pedagógusai a határokon innen szerezhetik meg „határon onnani” oklevelüket, amelyet, jó esetben – és az EU-csatlakozásnak köszönhetően garantáltan – elfogadnak a szűkebb régión kívül is. Néhány szót mindenesetre érdemes ejteni a Magyar Táncművészeti Főiskoláról, hiszen speciális képzést kínál, amely speciális képességeket, készségeket feltételez.

Az MTF az Állami Balettintézet jogutódjaként jött létre. A balettintézetet az ötvenes évek elején alapították, szovjet mintára, de a kezdetektől olyan világjárt magyar pedagógusok, művészek tanítottak ott, akik nemcsak a kimagasló színvonalat, hanem a szovjet és a nyugat-európai balettiskolák szerencsés ötvözését is biztosították.

„A Magyar Táncművészeti Főiskola létrejöttével a művészképzés is főiskolai szintre emelkedett – meséli Fodor Antal, a Magyar Táncművészeti Főiskola tanszékvezető tanára, a táncpedagógus szak igazgatója. – A komoly szerkezeti váltás nyolc-tíz éve kezdődött, ekkor indult el a nagyobb létszámú pedagógus-, koreográfus- és elméletiszakember-képzés. Jelenleg a főiskola két karból áll: az egyik művészképző kar, a másik pedagógusok, koreográfusok, elméleti szakemberek képzésével foglalkozik. Itt kb. hatszáz hallgatónk van. Koreográfus, újságíró, pedagógus szakon tanulhatnak a hallgatók, most pedig tánctörténész szakot is indítunk. A tanári szakon belül választható balett, néptánc, modern tánc, modern társastánc szakirány. Budapesten kívül különböző vidéki városainkban székhelyen kívüli képzést szerveztünk. Ezekre a helyszínekre mi küldjük a tanárokat, a mi tantervi hálónk érvényes, a hallgatók hozzánk iratkoznak be, azok a főiskolák-egyetemek, amelyekkel kapcsolatban vagyunk, helyszínt biztosítanak, és az elméleti tárgyakat oktató tanárok egy részét.”

Ebbe a sorba illeszkedik be a pozsonyi képzés is. Fodor Antal elmondta, eddig is akadtak határon túli hallgatóik, a tapasztalat viszont azt mutatja, nehezen győzik az utazgatást, a gyakorlati-módszertani tárgyak pedig nem képzelhetők el személyes kapcsolattartás nélkül: „A képzés nagyon igényes, szeretnénk megszüntetni azt a világot, amikor egy tantestületen belül a táncpedagógusok »csak« tánctanárok... A nálunk végzett pedagógusok ugyanolyan értékű szakemberek, mint például matematika szakos kollégáik. A hallgatóink ugyanazt a pedagógiai modult kapják, mint az ELTE-s hallgatót, sőt, ugyanazoktól a tanároktól. A néptánc módszertana szintén nagyon komolyan kidolgozott rendszer. Pedagógusképzés a főiskolán nappali tagozaton is folyik, néptánc-társastánc kétszakos képzésben, a harmadik szak az egészségtan-tanári: ezek a hallgatók tulajdonképpen három diplomát kapnak, két főiskolait és egy egyetemit.”

Az MTF pozsonyi képzésére jelentkezőknek Budapesten kell felvételi vizsgát tenniük. A felvételin elsősorban képességeket vizsgálnak: a gyakorlati részhez bizonyos táncok, egy előre meghatározott anyag kötelező ismerete szükséges; az írásbeli rész általános műveltségi teszt; az elbeszélgetésen pedig azt mérik fel, alkalmas-e a pedagógiai pályára a jelentkező.

Fodor Antal azt is elmondta, optimista, ami a pozsonyi képzés elindítását illeti, annak ellenére, hogy a jelentkezőknek költségtérítéssel kell számolniuk, amely szemeszterenként kilencvenezer forint: „A költségtérítés mértékének akkorának kell lennie, ami még fedezi a tanárok költségeit. Nem meggazdagodni akarunk, de nem is fizethetünk rá. Azt nem tudjuk felajánlani, hogy állami finanszírozásúvá tesszük a képzést, noha ez sem kizárt teljesen. A főiskola negyven állami finanszírozású helyet kapott, ezt el kell osztani a nyolc szak között, így erre a kihelyezett képzésre is juthat három-négy hely. Egyéb ösztöndíj-lehetőségekkel pedig bárki élhet. Szükség van a szlovák állam támogatására is, hiszen a képzés is nyitott minden szlovák állampolgár számára. Az Európai Unióba tartó Magyarország és Szlovákia egy gyűjtőkohóba kerül, ahol a nemzeti sajátosságok kicsit megkopnak. Minden nemzetnek kötelessége megőrizni a saját kultúráját, hogy színesebbé tegye ezt a világot. Magyarország nem a nem létező vas- és acéliparával, hanem a szürkeállományával, a szellemi tőkéjével, a kultúrájával, a tudományos eredményeivel tud egyenértékűen hozzájárulni Európához. Éppen ezért fontos a számunkra, hogy segítsük megőrizni a magyar nemzet kulturális identitástudatát, mindenhol, Chicagótól a Felvidéken át Székelyföldig.”