Minden értelemben érzéki

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Írja ezt annak az ifjú fasisztának, akiről tudja: fogalma sincs a politikáról, s épp attól a két nyelvtől óvja a költőt, amit a legjobban szeret, a latintól és a görögtől, plusz a rövid hajtól. Pasolini viszont tudja róla azt is, hogy nem szabad a szíve, nem akarja, és nem meri azt, hiszen őszinte sem lehet. A vers valamikor a hetvenes évek közepén született. Pontosan érezve az élet szívverését szociális érzékenységével Pasolini tizenöt évvel korábban a szegénység, a peremsorsok és a római kalyibákban, barakkokban élő proletárok oldalán áll. Ahogy a Kalligram Könyvkiadó Pasolini válogatott munkái sorozatában most megjelent Korom vallása című verseskötet fülszövegében olvasható: ő „nem a szalonfilozófus-költők népes családjából való, az ő filozófiája nagyon is testközeli, etnikai karakterű és erotikus.” Csehy Zoltán, a versek kiváló fordítója szerint: „Erotikus minden értelemben: érzéki, mert az érzéki tapasztalat primátusára épít, és Eroszhoz tartozó, mert a költő alapállása még elkeseredéseiben is a szerelmes magatartásra emlékeztet, az életszeretet olyan mélységére, mely a legsötétebb és legreménytelenebb, legnaturalistább tapasztalatból váratlan örvényt generálva jut el a transzcendenciáig.”

Ezek a versek az ötvenes évek második felében és 1960 tavaszán íródtak. Pasolini akkoriban Indiában jár Alberto Moraviával, a jeles olasz íróval, aztán továbbutaznak Afrikába, bejárják Kenyát. Az útitervet Moravia dolgozta ki, Pasolini akkor látja először a harmadik világ problémáit. Amíg az író alszik, ő bolyong, mert csak egyedül, elveszetten, némán, gyalog járva tudja felismerni a dolgokat.

„A Korom vallása a hatvanas évek válságát fejezi ki – írja a költő. – Egyik oldalunkon az új kapitalizmus szirénje, a másik oldalon a forradalmiság megalakulása, körös-körül pedig a mindebből fakadó űr, a szörnyűséges egzisztenciális üresség. Amikor a politikai cselekvés visszafogottabbá válik vagy elbizonytalanodik, akkor vagy a képzelet, az álom világa iránti vágyakozás fogja el az embert (Afrika, egyetlen alternatívám), vagy moralisztikus felháborodás (jómagam nem szenvedhetem a baloldal álszenteskedését, amikor klasszicista módra meg akarja szelídíteni a valóságot). A könyvemben kifejtett politikai vélemény nemcsak politikai vélemény, hanem egyben költői vélemény is.”

1961 áprilisában elkezdi a Csóró forgatását, májusban megjelenik a könyv, amellyel elnyeri a Chianciano-díjat. Átdolgozza egy régebben megjelent darabját, a Belső történelmet, és hozzákezd a Mamma Róma forgatókönyvéhez. A Mamma Róma a Forgatókönyvek I. című kötetben jelent meg a Kalligram sorozatában. A Korom vallása ennek a sorozatnak az ötödik darabja.

Három ciklusból áll a kötet. A Gazdaság-ciklusban olyan címekkel jelöli verseit, mint: Piero freskói Arezzóban, Itália mezei gyomra, Életnosztalgia, Három megszállottság: tanúskodni, szeretni, pénzt keresni, A nyomorúság emlékei, A tudás gazdagsága, A gondolkodás privilégiuma, Fényűzésre vágyakozva, Az éjszaka diadala, Érzelmi nevelés. Az Egy fiúhoz Bernardo Bertoluccihoz szól, a Korom vallásában Fellinivel járja a sötét sétányokat.

A kötet második ciklusa csaknem harminc epigramma, amelyek jelentős részét konkrét személyeknek címezi. Ezek antik hagyományok nyomán született szellemes rögtönzések.

Az utolsó ciklus Faragatlan költészet címmel öt hosszabb költemény, amelyek élet és halál kérdéseit boncolgatják, benne a világ vadságával és a költő haragos lelkével.

Tisztább, árnyaltabb képet kap Pasoliniról, a háború utáni olasz irodalom és filmművészet egyik legjelesebb alakjáról, aki e verseket olvassa. Közelebb kerül hozzá, jobban belelát, a kötet által „lelki útitársa” lesz, hiszen Csehy Zoltán a legteljesebb empátiával tolmácsolja a műveket. Hogy költő és olvasó között ilyen szoros érzelmi s szellemi kapcsolat alakul ki, az neki köszönhető. Pasolini számára az írás egyébként is sokkal fontosabb volt, mint a beszéd.