Minden állomás…

A közelmúltban Magyarországon is megtörtént ugyanez, persze kicsiben. A Megasztár harmadik szériájában március 18-án a tehetségek mai magyar előadók és zenekarok felvételeiből választhattak. Bocskor Bíborka a Most múlik pontosan című dalt adta elő a Quimby novemberben napvilágot látott és a zsűri által agyondicsért Kilégzés című albumáról. A műsort követően a lemez végre felkerült az eladási listára. Egy másik haszonélvezője is van a versenynek: a Magna Cum Laude. A gyulai együttesben korábban a megasztáros Szabó Eszter is megfordult, és az egykori zenésztársak Te légy most című felvételét választotta. Tökéletesen passzolt az egyéniségéhez, teljes mértékben azonosult vele, mintha egyenesen neki íródott volna. Nem csoda, hogy sokan kíváncsiak lettek az eredetire – közben egy réteg már akkor is jól ismerte. Pár nappal előtte került a boltokba a zenekar második albuma, amely az első hetekben ugyan elkerülte az eladási összesítést, de aztán felfedezte a nagyérdemű, és már közel két hónapja a listán tanyázik.

Másodjára tehát sikerült. Az együttest 2000 tavaszán öt srác alapította meg. 2003 őszén adták ki első, Hangolj át című korongjukat. Rádiós műsoraimban többször lejátszottam a kislemezre is kimásolt Lemegy a nap és az Osztály című dalokat, de nem érkezett viszszajelzés rájuk, így a CD-t fájó szívvel félretettem. Különösebben nem lepődtem meg a reakciók elmaradása kapcsán. A albumról csak jót lehet írni: kellően változatos, izgalmas popdalokat vonultat fel, egy jelentős szépséghibával. Sejthető volt, hogy a zenészek nem tudnak vele betörni az élvonalba, mivel az ilyen stílusnak Magyarországon nincs rajongóbázisa, ráadásul nem lehetett tudni, kiket céloznak meg valójában. Amikor félretettem a CD-t, reménykedtem abban, hogy nem a feledés teljes homálya vár rá, és örömmel töltött el, hogy 2004 őszén a Minden állomás című felvételből sláger vált. Az említett két dallal ellentétben szinte minden (rádió)állomás játszotta, de a nagylemezt sajnos ez sem tudta a köztudatba emelni. Az együttes válaszúthoz érkezett. Számomra nyilvánvaló volt, hogy a jövőben a slágerré vált szerzemény stílusát kell követni, és akár még lassúbbakkal is lehet próbálkozni. A tavaly nyáron maxin kiadott Te légy most című érzelmes ballada már jelezte, hogy a zenészek is ugyanígy vélekednek, ebbe az irányba indultak el.

A tavasszal megjelent második lemez címadója érdekes módon a másfél évvel korábbi sláger, a Minden állomás… lett. A címét kibővítették három ponttal, a CD ezzel indul. Az öttagú zenekar időközben kvartetté zsugorodott, Benedek Tomi dobos távozott közülük. Nem tették magasra a lécét: egyszerű, érzelmes dallamokkal rukkoltak elő könnyen megjegyezhető szövegekkel párosítva. Megtalálták az űrt, és ennek betöltése meghozta az eredményt: könnyen sikerült az áttörés, mivel az ilyen stílusnak nagy a közönsége, korosztálytól függetlenül sokan szeretik. Nemcsak a Megasztár adott kiváló hátszelet az együttesnek, hanem a szakma is dicséri úton-útfélen, a közelmúltban például Dobrády Ákos is magasztalta a zenéjét. Egyébként fellelhető párhuzam a Magna Cum Laude és az egykori TNT lírai vonala között… Most mégis muszáj leírnom, hogy az első album jobb, izgalmasabb volt, ám ezzel a zenekarnak nem kell törődnie, és egyértelmű, hogy a másodikkal megkezdett utat kell folytatnia. Közben akad mit csiszolni: szerintem nem válna kárára a hangszerelésnek a szintetizátor hátrébb szorítása, és a szövegvilágot is lehet erősíteni. Ez utóbbi néhol túlságosan is egyszerű, és előfordul bizony, hogy csak egy fok választja el a tinglitangli jelzőtől. Valószínűleg ez volt az eredeti cél, de most, hogy a zenekar ismertté vált, bátran el lehet menni a szövegi igényesség felé.

A lemez egyik legjobb felvétele, a Vidéki sanzon után a következő kimásolt dal a Lehet, hogy eltört című lesz, amelynek kislemez-változatában és klipjében Sub Bass Monster is közreműködik. A slágeresélyes szerzemény ősbemutatója június 1-jén a VIVA COMET-en volt.