Miért Európa Európa és honnan ered a pénzt keresni kifejezés?

„A tyrusi király lányára, a szépséges Európére csodálatos álmot bocsátott egy éjszaka Aphrodité, a szerelem istennője. Két világrész versengett érte, asszonyi alakban álltak meg ágya fölött, az egyik Ázsia, a másiknak akkor még neve sem volt.

– Az én földemen született, én is neveltem őt – mondta Ázsia, és átölelte a leányt.

– De nekem rendelte Zeusz, és róla fognak elnevezni engemet – mondta az ismeretlen, és magához ragadta Európát.

Ekkor fölriadt álmából a királylány. Fölkelt, felkereste leánypajtásait, s kiment velük a rétre, a tenger partjára, hogy virágot szedjen.

Messziről nézte őt Kronosz fia, Zeusz, a szerelem nyila megsebezte szívét, s mátkájának akarta a lányt. Elrejtette magában az istent, és bika alakját öltötte magára. Büszke, nyugodt léptekkel járkált a leányok között, és a szépséges Európé mellett megállt.

A királylány odaszólt szép hajú pajtásainak:

– Jertek, lányok, üljünk fel a bika hátára. – ĺgy szólt, s jókedvűen felült. A bika ekkor fölpattant, és egyenesen nekivágott a tengernek. A lány megrémült, a tengerek királyát, Poszeidónt hívta segítségül, de ekkor megszólalt a szépszarvú bika:

– Ne félj, szépséges szűz! Mert tudd meg, Zeusz vagyok, és az emberek között olyan alakban tudok megjelenni, amilyenben csak akarok. Mindjárt Krétába érünk. Ott üljük meg a menyegzőt, s híres, nagy királyok származnak majd tőlünk...”

A görög rege szerint így rabolta el a tyrusi királyleányt bika képében Zeusz. Az elragadt Európé nevét idézi ma is az európai földrész neve.

A csodás magyarázatot Trencsényi-Waldapfel Imre Mitológia című könyvéből idéztük.

Ezzel szemben mi a valóság?

Az ókor híres kereskedő népének, a föníciainak nyelvén a nyugati égtájat az ereb szó jelölte. Ezt az ázsiai eredetű szót a görögök is megismerték s használták addig, míg az idegen eredet nyomai is lekoptak róla. Sőt kezdett ismerősen csengeni a fülükben. Zeusz és Európé mítoszának hatása alakította ki a föníciai ereb szóból azt a nevet, amelyet földrészünk ma visel.

Az óhéber nyelvben pénzt keresni annyit jelentett, mint bérért elszegődni. Ugyanezt a régi Athénban így mondták: argürisz ktaomai, vagyis ezüstöt szerezni. Az angolszászok gyakorlatias emberek, ők a pénzt csinálják, to make money. A franciák nyerik a pénzt, gagner d’argent. A németek megszolgálják, Geld verdienen. Az oroszok, a csehek, a szlovákok, a lengyelek megdolgoznak érte.

Hogy miért éppen ez a kifejezés alakult ki, erre választ kapunk, ha visszapillantunk több ezer évvel ezelőttre, amikor még az ugorok, a magyarok ősei halászok, vadászok voltak. A vogul és az osztják vadász erdőt keres, azaz vadászik, ezekben a nyelvekben így fejezi ki a vadászik ige fogalmát. A vad szó eredetileg erdőt jelentett. Vadon szavunk még ma is erdőt jelent. A vadállat eredetileg erdei állat. A keres, tehát a vadászik ige egyik korábbi kifejezése. Magába szívta az ige a tárgyat: az erdőt és a vadat. Pontosan úgy, mint ahogy a szüret az eredetileg borszüret összetételéből önállósult. Ha valaki sokat keresett, azaz vadászott, valószínűleg sok zsákmányra tett szert, nagy és sok volt a keresete. Aki kényelmes, fáradékony volt, vagy nem értett a vadászathoz, az nem bírta sokáig: keveset keresett, azaz kevés zsákmánnyal tért haza.

A jelentésváltozások során így őrizte meg keres szavunk az ősi vadászélet emlékét, mint ahogy sok-sok szólásunk tanúskodik a régi idők műveltségéről és szokásairól.