Mi lesz a Bibliával?

Furcsa látványt nyújtott pár hete az esti híradóban, amint egy amerikai hivatalnok éppen házastársaknak nyilvánít két szakállas férfit, akik a körben állók tapsviharában végül szenvedélyesen megcsókolják egymást. Mielőtt sírásra vagy nevetésre fakadna az ember, alighanem megdöbben és mélységes sajnálatot érez.

Furcsa látványt nyújtott pár hete az esti híradóban, amint egy amerikai hivatalnok éppen házastársaknak nyilvánít két szakállas férfit, akik a körben állók tapsviharában végül szenvedélyesen megcsókolják egymást. Mielőtt sírásra vagy nevetésre fakadna az ember, alighanem megdöbben és mélységes sajnálatot érez. És ez csak fokozódik olyan esetekben, amikor valaki az ilyen homoszexuális partnerkapcsolatot még a keresztény tanításokkal is megpróbálja összhangba hozni, és azt állítani, hogy a hit tekintetében is rendben van minden...

Nincs rendben. És a Biblia e kérdésben egyértelmű. Ezért azok után, hogy Ake Green svéd evangélikus papot elítélték a homoszexualitás ellen irányuló prédikációjáért, felmerül a kérdés, nem ítélik-e el egyszer – valamilyen „antidiszkriminációs” törvény alapján – a Bibliát is... Mert azt, amit Green most mondott, kétezer évvel ezelőtt ugyanilyen élesen kifejtette Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében, amikor szexuális magatartásukat „gyalázatos szenvedélynek” nevezte. „Asszonyaik ugyanis elcserélték a természet szerinti szokást azzal, amely a természet ellen van. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természet szerint való együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek...” (Róm 1, 26–27). Ugyanilyen kemény szavakkal illeti Pál apostol a korintusiakat is: „Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak... nem részesülnek Isten országában.” (1Kor 6, 9–10)

Ezért aztán hozhatnak valamiféle nemzetek fölötti bizottságok majdan akármilyen törvényeket, egyet nem akadályozhatnak meg, mégpedig mint azt az e heti evangélium is hangsúlyozza, hogy Isten, vagyis az Emberfia visszatér, és ítélni vagy jutalmazni fogja az embereket az ő cselekedeteik szerint, miközben akkor jön, „amelyik órában nem is gondoljátok” (Lk 12, 40). Igaz is, mit talál itt tulajdonképpen az Isten, ha visszatér? Ő, az emberi élet eredeztetője olyan emberiséget talál, mely a terhesség művi megszakításának törvénybe iktatásával maga határozott megszabni, hogy ki és mikor szülessék meg... Ő mint nem csak az élet, hanem a halál ura is, egy olyan civilizációt talál itt, mely az eutanázia leple alatt ugyancsak meghatározza, kinek mikor kell meghalnia... És végül Ő, aki az embert teremtette „férfinak és nőnek” (Ter 1, 27), két férfi vagy nő „regisztrált párkapcsolatát” leli... De mintha mindez még nem volna elég, a Teremtő, aki a férfit és a nőt megáldva azt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok” (Ter 1, 28), olyan gyerekeket talál, akiket vagy csak férfiak, vagy csak nők nevelnek. Nem kell pszichológusnak sem lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, a gyermek egészséges fejlődéséhez szükség van a szülők nemi különbözőségére, látnia kell apát és anyát, hogy példát kapjon a férfi és a nő, a férj és a feleség, az apa és az anya szerepére.

Sokakat talán csak akkor rendít meg a dolog, amikor gyermekeik az iskolából hazatérve a tanáraikról mesélnek majd, akik „regisztrált partnerkapcsolatban” élnek egymással, vagy a szexuális nevelés óráról, melyen a hasonló neműek közti biztonságos szexről vetítettek nekik. Esetleg amikor majd serdülő gyermekeik a párkapcsolat ilyen formáját is ki akarják próbálni – „csak úgy” –, hogy milyen lehet... Szent Lukács evangéliumában maga Jézus kérdezi, hogy talál-e hitet az Emberfia a földön, amikor elérkezik? Nem felületes hitet természetesen, mely saját igény és vágy szerint alakítható, hanem a magvas isteni tanítást, mely magasra emel minden jót és nemeset, ugyanakkor élesen bírálja mindazt, ami a Teremtő Isten megtámadhatatlan törvényével ellenkezik. A svéd lelkipásztor elítélése jelentheti a „liberalizmus totalitarizmusának” eljövetelét akár, melyben minden megengedett, mindent szabad, csak egyet nem: valamit helytelennek, rossznak, elfogadhatatlannak nevezni. Konkrét álláspontot vagy viselkedést kritizálni.

Vitathatatlan, az egyház rendületlenül hirdeti az emberi méltóság tiszteletben tartását, teljességgel elfogadhatatlannak tartja a más nemi orientációval született emberek elleni gyűlöletkeltő bujtogatást. Csakhogy az egyház megkülönbözteti a szexuális beállítottságot, amiről senki nem tehet, és a szexuális magatartást, amiért viszont mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget. Isten előtt is, ki jön, amikor nem is gondoljuk...

A szerző római katolikus pap

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?