<p>Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Nagy Lajos. Ez az ember valahol a Szóceán partján látta meg a nap világát, föl is vette a profán Nagy elé a megkülönböztető Parti nevet.</p>
Mese, mese, meskete
Ebben persze szerepet játszhatott az is, hogy volt egy író elődje, szintén Nagy és ugyancsak Lajos, ő is szerette csűrni-csavarni a szavakat, jelzőkkel illetni az alanyokat és a tárgyakat, de főleg, s ez nem képtelenség, az állatokat. Így lett biztos, ami biztos – a megkülönböztetés. Mai Nagyunk, a Parti azonban sokkal messzibb vidékeket jár be, mint nem Parti elődje. Ő elballag a végtelen mesevilágba, hogy körülnézzen, mennyit is változott, fejlődött ama birodalom, melyet igyekeznek címkésíteni, és elsősorban a gyerekeknek ajánlani. Sikerült is elérnie, hogy pazar mesekönyvét, A pecsenyehattyú és más mesék címűt gondosan elrejtsék a gyerekirodalom polcain, ott is a 3-6 éves olvasójelölteknek szánt kötetek közé. Olvasó legyen a könyvesboltban, aki megtalálja.
Persze, a szemfülesekkel nem lehet kitolni, különösen azokkal nem, akiknek van vagy lesz gyerekük, unokájuk, mert azok tekintete nem kizárólag a felnőtteknek szánt irodalommal megtömött polcokat pásztázza. Ők bizony arra is vetemednek, hogy megnézzék, mit kínál a magyar író a magyar gyereknek. Parti Nagy Lajos modern népmese-átiratokkal csábítja kalandos, világ körüli, sőt a pokolba (is) vezető útra olvasóit. Történeteiben megjelennek a klasszikus mesékből ismert szereplők, a sokgyerekes szegény ember és annak kapzsi, de gazdag bátyja, aki végül előveszi a mélyhűtőből a disznóhúst, de csak azért, mert öccse megígéri, hogy ennek fejében eltűnik a pokolban.
Csakhogy a jóságos tündér is ott ólálkodik körülötte, igaz, egy favágó képében, viszont hasznos tanácsa révén a mese végére szegény emberünk meggazdagodik, de olyan nagyon, hogy kastélya négy kacsalábon forog, s ő a dzsakkuziban, aranyszőrű paripáját simogatva fogadja testvérbátyját. Feltűnik a nagyravágyó kiscsibe, aki a török császárt bosszantó kiskakas, valamint a mindenevő kisgömböc keresztezéséből született. No meg a még nagyravágyóbb egérpapa, aki addig keresgéli a legerősebb párt lányának, míg végül saját fajtájánál köt ki. Tizenhárom remeknél remekebb történet. A kötet egyszerre is elfogyasztható, de nem ez a praktikus megoldás. Desszertből sem eszünk meg egyszerre egy dézsáravalót. Lassan kell ízlelgetni, finoman falatozni belőle.
A pecsenyehattyú tálalva van. Jó étvágyat kíván
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.