Mennyibe kerül a keresztelés?

Egy idősebb hölgy lépett be a templom sekrestyéjébe. Cinkos arckifejezéssel közeledett a plébános úrhoz, s visszafogott hangon a következő kérdést tette fel neki: „Főtisztelendő úr, mennyibe kerül önöknél egy keresztelés?” A főtisztelendő úr (a magasztos megszólítás ellenére), talán nem is szándékosan, félreértette a kérdést, s azt válaszolta, hogy a keresztelőkre általában a vasárnapi reggeli mise után KERÜL sor. Mire a hölgy sokat sejtetően összemorzsolva ujjait határozottabban susogta el, hogy őt nem az időpont érdekli, hanem a „rendes taksa”. A pap végre megértette. Maga fölé mutatott, a keresztre feszített Jézusra, s így válaszolt: Ő – már megfizetett.

Bizony, vannak dolgok, melyek pénzért nem vásárolhatók meg. Szerencsére! Mert amit az ember megvesz, amiért, úgymond, „becsülettel megfizet”, amit mint érinthetetlen tulajdont megszerez – az manapság teljesen a hatalmába kerül. S az így megszerzett értéket – mint kizárólagos tulajdonos – használhatja, kihasználhatja, visszaélhet vele, sőt jogában áll egyáltalán nem használni, miközben senkinek semmi köze hozzá. Az a bizonyos hölgy is, ott a sekrestyében, a kezében szorongatta a pénztekercset, melyet a hajlandóság legcsekélyebb jele láttán a főtisztelendő úr reverendájába óhajtott beletömni. Ki tudja, hogy a plébános úrnak szánt csúszópénz nem arra szolgált volna-e, hogy a zsebén túl a száját is betömje: Hogyhogy, hisz mi megfizettük, akkor hát mit akar még tőlünk? Remélem, nem óhajt bennünket a katekizmussal traktálni, csak nem akarja, hogy olyanok legyünk, mint a fanatikus keresztények, akik minden áldott vasárnap templomba járnak, rendszeresen gyónnak, sőt mi több, még otthon is imádkoznak és olvassák a bibliát?! A vallás a mi magánügyünk, ráadásul: megfizettünk önnek!

Jézus egyháza, papjai és püspökei lefizethetetlenek kellenek, hogy legyenek a keresztség értékének igazságát hirdetve. Megalkuvást nem tűrő magatartásuk abból a megalkuvást nem tűrő szeretetből fakad, mellyel Jézus megfizette az árat a kereszten. Ő a keresztség kizárólagos „copyright”-tulajdonosa. És ezt nem lehet megvásárolni, privatizálni.

Mikor pár évvel ezelőtt II. János Pál pápa Párizsban járt, kétszer ilyen megalkuvást nem tűrő hangnemben szólt a jelenlevőkhöz: Mit csináltatok ti a keresztségetekkel? Nem hagyta „lefizetni magát” a tömeges lelkesedéssel, s belekezdett a komoly témába a vallásilag hanyatló Franciaországról. A kérdés viszont ugyanannyira érvényes ránk is, mint a franciákra. A keresztények magas százalékaránya sem ok arra, hogy nyugodtan üljünk a babérjainkon. Szóval: anyák és apák, kereszt- és nagyszülők, mit tettetek, mit tesztek, és mit szándékoztok tenni gyermekeitek keresztségével? Átadjátok nekik Krisztus világosságát? Mert erre köteleztétek el magatokat a keresztelőn a keresztelési gyertya átvételével. Vagy csábít benneteket a gondolat, hogy ez az egész mégiscsak valamiféle „gyermekes” dolog volt? Hogy igaz, ami igaz, a keresztelő szép szertartás, és az a gyertya is vitathatatlanul nagyon romantikus éppúgy, mint amenynyire szép és romantikus pezsgővel meglocsolni az új CD-t? Elnézést, félre a viccel. Önöket, csakis Önöket fogja egyszer az Isten megkérdezni. És nem azt, hogy hány kiló csokoládét ajándékoztak csemetéiknek születésnapjukra, hanem hogy milyen arányban járultak hozzá a valódi, lelki megszületésükhöz…

A keresztelő egyáltalán nem gyerekes dolog. Vagy fel kell tán sorolnunk mindazokat, akik felnőttkorukban részesültek a keresztség szentségében? Például a 64 éves Izrael Zollit, azt a római rabbit, aki rögtön a II. világháború után lépett be a katolikus egyházba a keresztség felvételével? Vagy a 67 éves Bernard Nathansont, a híres nőgyógyászt, aki 1986-ban keresztelkedett meg? Vagy Eduard Sevarnadzét, akinek a nyilvánosság előtt titokban tartott keresztelője 1992 novemberében volt Tbiliszi pravoszláv templomában? Vagy a legfrissebb esetet említsük, azt a 22 éves tolmácsot, aki Kazahsztánban a pápa által celebrált szentmise tolmácsolása után kérte a keresztséget? Esetleg azt a 787 felnőttet, akik a jubileumi 2000. évben keresztelkedtek meg Szlovákiában?

Ezek a felnőttek valamennyien megértették a keresztség komolyságát, lelkileg átérezték és átélték Isten szavait, melyek a Jordán folyóban megmerített Jézus fölött hangzottak el: ez az én szeretett fiam, szeretett lányom…A szerző római katolikus pap