Megszokott dolgok és meglepetések

Tűzijáték, petárdadurrogás, pezsgőfröcskölés, tekintetek egy pontra, éljen, éljen, éljen! Akár így is jellemezhetnénk az ország magyar színjátszóinak lelki állapotát, akik igazából csendesen, minden feltűnést kerülve érkeztek meg Komáromba, hogy részt vegyenek a 43. Jókai Napokon.

Amit már évek hosszú sora alatt megszoktunk: problémamentes stábmunka, ízletes, jegyre kapható ebédek, korrekt elszállásolás, gördülékeny szervezés... – ez idén sem változott. Hétfőn este rövid nyitóbeszédek után a Jókai Színház előadótermében Kun Attila táncszínházával kezdetét vette a majdnem egy hétig tartó előadások sorozata. Hogy a koreográfus mit akart mondani az előadással, nem tudom, de olyan érzésem volt, mintha egy absztrakt képet néznék, ami tisztán esztétikai gyönyört idéz elő bennem, értése másodlagos fontosságú, s ha az ember mégis meg akarná érteni, interpretációk milliárdjaival találja szemközt magát...

Koncerthangulat a színpadon

Őszintén szólva nagy meglepetéssel szolgált számomra a nagymegyeri Poloska Színház Képzelt riport... című, rockmusicalként beharangozott előadása. Nagyon jót tett a csapatnak a megújhodás. A műsorfüzetben közölt előzetesből kiderült, hogy idén sok új arccal gazdagodott a társaság, ez teljes mértékben megmutatkozik a csapat játékán, egyrészt kevéssé rutinosan birtokolták a színpadot, félszegen játszották ki a szerepüket, el-elcsuklott az énekesek hangja, másrészt viszont a néző minden színpadi bakijával együtt nagyon tudta szeretni az előadást, ami nagyrészt a kezdők fiatalos bájával, lendületével átitatott játéknak tudható be. Na meg az élőzenének. Ugyanis a zenei aláfestést a Big Man Band szolgáltatta, ami valószínűleg nagyon jó döntés volt Görföl Vilmos, az előadás rendezője részéről. Az élőzene egyébként is feldobja a színpadi játékot, ebben az esetben pedig egyenesen „szuper” volt (elfogult vagyok: imádom az együttest – és ezzel nem vagyok egyedül, a fesztivál résztvevői közül páran már az előadás után elkezdték intézni a szervezőknél a „nagy ember” esti koncertjét, nem tudom, mennyi sikerrel).A mesétől az abszurd színházig

A boldogság forrása után kutató tudós menthetetlenül beleszeret a frusztrált hercegkisasszonyba, annyira, hogy még az árnyéka is leválik róla. Árnyék nélkül élni pedig elég nehéz dolog, főleg, ha az a bizonyos izé még hatalomra is jut, s mindent megtesz, hogy gazdája életét megkeserítse. Miután elcsábítja a hercegkisasszonyt, árnyékának nevezi ki azt, akinek ő maga árnyéka volt, s odáig fajul a dolog, hogy vérpadra küldi szegény tudóst...

A kassai KGSzt Diákszínpad egy Mrožek-darabbal vett részt a tavalyi Jókai Napokon, ami el is nyerte a fesztivál nívódíját. Idén a csoport Jevgenyij Schwarz Az árnyék című abszurd meséjével próbálkozott. Bár ígéretesnek indult, már a darab felénél meglehetősen ellaposodott, s egy kicsit unalmassá vált a játék. Ez nagyrészt talán az előadás kiforratlanságának köszönhető, szívesen megnézném mondjuk fél év múlva, a szereplők rutinja valószínűleg helyére billentené a darab hangulatát. Bodon Andrea, a darab rendezője javára írható, hogy nagyon következetesen vezette végig a játék cselekményét, és a koncepció is kerek egységet alkotott, jó megoldásokkal, abszurd humorral színesítve.

MAI PROGRAM

9.00 – VMK, Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (Horizont Diákszínpad, Somorja)

11.00 – VMK, Lázár Ervin: Gyere haza, Mikkamakka, mert jönnek a Pomogácsok!!! (Teátrum Diákszínpad, Szenc)

14.00 – VMK, Fekete – Fehérben – variációk Galántáról (Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja, Galánta)

15.00 – VMK, Értékelés

18.30 – RÉV, Moliére: Dandin György, vagy a megcsúfolt férj – komédia, (D-Rím Színpad, Komárom)

20.30 – VMK, Háy János: A Herner Ferike faterja (Kármán József Színház, Losonc)

23.00 – RÉV, Fesztiválklub