Megszívlelendő példák a Vajdaságból

Az idei kisvárdai színházi fesztiválon bemutatkozott a Vajdasági Tanyaszínház. Csak csodálkozhattunk azon, hogy a szabadkai és újvidéki társulatok, valamint a Színművészeti Akadémia mellett létjogosultságot nyert egy új társulat, amely 1978-ban alakult Kavillón. Azóta járja Bácska és Bánát településeit nyaranta, főleg azokat a helyeket, amelyekre évtizedek óta nem jutott el profi társulat.

A Tanyaszínház huszonöt éves működése alatt közel 80 települést járt be, s mivel évente 25 előadást tud tartani, így nagyjából háromévente jut el egy-egy településre. A társulatot, amely profi színészekből, színinövendékekből, valamint amatőrökből áll, 1978 nyarán hozta létre Hernyák György rendező, Soltis Lajos színész, Csipak Angéla dramaturg, Földi László és Kovács Frigyes színészek. Az első években helyzet- és jellemkomikumra épülő jelenetek, egyfelvonásosak kerültek színre, de később megjelentek az egész estét betöltő színdarabok, főleg a vidámabb műfajból. Játszották Weöres Sándor Holdbéli csónakosát, Stulli Nagyszájú Katáját, Partljic Apám, a szocialista kulák című vígjátékát, Ruzante Csapodár madárkáját, továbbá a Csongor és Tündét. Elsődleges céljuk volt a csapatépítés mellett, hogy olyan helyekre is eljussanak, ahol még soha nem láttak az emberek színházi előadást.

A Tanyaszínház életében két jelentős esemény is történt az idén: a színház, amely eddig hivatalosan az Újvidéki Művészeti Akadémiához tartozott, átalakult civil szervezetté, így nyugodtan pályázhat előadása költségeire. A Tanyaszínház eljutott a kisvárdai fesztiválra is, ahol a versenyprogramban mutatta be a János vitézt. Sőt, az idén ősszel könyv is megjelenik a színház történetéről. Kavillón, ebben a teljesen kihaló kis faluban házat is vettek maguknak, így ezúttal lesz hol tárolni a díszleteket és a jelmezeket, valamint az ekhós szekeret, ugyanis a Tanyaszínház tagjai ekhós szekéren és egy kimustrált öreg Ladával utaznak, fahordóban mosakodnak. Általában igazi csapatszellem szokott kialakulni az előadások próbáin és az évi huszonöt előadás alatt, s ez az igazi hozadéka a két hónapos együttlétnek. 1500 kilométer az idei táv, ami nem kevés, s eljutnak a Kárpátok legdélibbb nyúlványáig is, az idén százhuszadik születésnapját ünneplő Székelykevéig, ahol aldunai székelyek telepedtek meg jobb életkörülményeket keresve. A Kisvárdán is látott János vitézt László Sándor rendezte nagyrészt főiskolásokkal, míg az idei bemutatót, Shakespeare A windsori víg nők című polgári vígjátékát Mezei Zoltán, aki a Vajdaságból indult, de színészkedett Nyíregyházán is, s jelenleg szabadúszó. Falstaff nem először jelenik meg a Tanyaszínház színpadán: 1982-ben Csopak Angéla dramatizálásában már játszották a IV. Henriket, amelyben a pöffeszkedő, részeges lovagot Soltis Lajos játszotta. Most Katkó Ferenc, a szabadkai társulat oszlopos tagja alakítja, rajta kívül Sziráczky Katalin és a budapesti Köleséry Sándor profi, a többiek színművészetisek és amatőrök. Pálfi Ervin, a társulat tagja az idén díjat nyert a kisvárdai fesztiválon, s a vajdasági színjátszás egyik legnagyobb ígérete. A főpróbát Kishegyesen, a Dombosfest keretében tartották, míg a bemutatóra a szokásos helyen, a kavillói futballpályán került sor. A közönség kitűnően fogadta a potrohos lovag történetét, a nézők együtt szurkoltak a windsori menyecskékkel, hogy sikerüljön megleckéztetni az egyszerre két asszony szoknyája után áhítozó lovagot. A kritikusok dicsérték a nagyszerű poénokat, ám hiányolták az előadás egységét, teljességét, mondván fragmentumaira hull szét az eredeti történet.

A Tanyaszínház jövő évi tervei között szerepel, hogy két csapattal készítenék el ugyanazt az előadást, de szeretnének a régi öregeknek is egy előadást készíteni.

Ezekhez a régi „öregekhez” tartozik Sziráczky Katalin is, aki ott volt 1978-ban az első előadást létrehozók között, később bábszínészként is dolgozott, 1991-ben megalakította a Pöttyös Színházat, s azóta is azzal járja Vajdaság falvait. A kisiskolák és az óvodák tárt kapukkal várják Sziráczky Katalin meséit, verses összeállításait. Ezek között megtalálhatóak Kántor Péter, B. Foky István, Sív Wiederberg és Ingrid Sjöstrand versei, emellett egy összeállítás jugoszláv költők verseiből, Fehér Ferenc fordításában.

Két olyan példa, amely nagyon hiányzik házunk tájáról, holott itt is igazán elkelne. Igény biztos lenne rá, csak az akarat hiányzik. Tegyünk róla, hogy ne így legyen!