Döbbenet. Szomorúság. Keserűség. Ilyen érzések kavarognak az emberben Ladislav Takáč történész könyvét olvasva. Nem kellemes, nem szórakoztató olvasmány. De olvasni kell.
Megrázó erejű vallomások
Ladislav Takáč munkája, az ikerkiadásban – magyarul „Magyar voltál! Azért!”, szlovákul „... preto, že si Maďar” címmel – megjelent kiadvány szlovákiai magyar kitelepítettek, deportáltak megrázó erejű személyes vallomásait adja közre. Nagyon fontos és súlyos könyv, és megkockáztatom azt a kijelentést, hogy talán az utolsó előtti pillanatban készült el, hiszen fogynak e fájdalmas történések átélői, akik a csaknem fél évszázaddal ezelőtti eseményekről hitelesen, saját tapasztalataik alapján számolhatnak be.
Ladislav Takáč könyve kapcsán megkerülhetetlen Vadkerty Katalin vaskos trilógiája, amely ezzel az időszakkal foglalkozik. Jeles történészünk annak idején szándékosan és céltudatosan hagyatkozott csupán a száraz tényekre, a dokumentumokra. Nem fűzött hozzájuk semmiféle kommentárt, mert úgy gondolta, a számok, a jegyzőkönyvek, dokumentumok azok, amelyekbe nem lehet belekötni, nem lehet őket kiforgatni vagy másképp magyarázni. A tények, dokumentumok mögött azonban mindig ott voltak a (kis)emberek százai, akik az uralmon lévők kiszolgáltatottjaivá váltak, akiknek életébe kegyetlenül, sorsfordítóan beleszólt a történelem. Ők azok, akik ennek a könyvnek a lapjain megszólalnak, és elmesélik, mi is történt velük. Hogyan kellett napok vagy olykor csak órák alatt összeszedniük a legszükségesebb holmijukat, öregen, betegen, apró gyerekekkel, marhavagonokban zötyögve, fázva nekivágni az ismeretlennek, és maguk mögött hagyni mindent, amit egy élet munkájával sikerült megszerezniük. Mert – mint a Márai Sándor Halotti beszédéből választott idézettel a könyv címe is mondja – „Magyar voltál! Ezért!”
A könyv a Michal Vašek Kiadó gondozásában látott napvilágot, a Milan Šimečka Alapítvány és a Szövetség a Közös Célokért támogatásával, s a magyar fordítás Héder Ágnes munkája.
Ladislav Takáč a könyv pozsonyi bemutatóján, amelyet pénteken tartottak a Csemadok székházában, egyebek mellett azt mondta: „Szembe kell néznünk a múlttal, bármilyen tragikus volt is, hogy a két nemzet tiszta szívvel léphessen be a közös Európába. Ez a könyv komoly lépés a közös úton.” Dr. Kiszely Gábor történész, a budapesti Terror Házának vezetője is úgy fogalmazott, „jó hír ez a könyv, az evangélium is jó hírt jelent, ez a könyv tehát a szlovákiai magyarok evangéliuma”.
Megrázó olvasni Ladislav Takáč könyvét, és ugyanolyan megrázó volt hallgatni a bemutatón a közönség soraiból hozzászólókat, akik között sokan voltak olyanok, akik maguk is átélték a szörnyű történelmi időszakot, és saját élményeiket is felelevenítették. A hozzászólások közös nevezője a fájdalmas emlékeken túl az volt: nagyon fontos, hogy ez a könyv megjelent, és elsősorban azért, mert szlovák nyelven is napvilágot látott. Jó lenne, hangzott el többektől, ha ez a kiadvány minél több helyre, minél több emberhez eljutna, mert a szlovák társadalomnak is szembesülnie kell végre azzal, mi is történt itt és miért azokban az időkben. Mert ahogy az egyik felszólaló, Takács András megjegyezte: azért örül nagyon annak, hogy szlovák nyelven is olvashatók ezek a vallomások, viszszaemlékezések, mert amikor ő mesélt erről szlovák ismerőseinek, kinevették, és azzal intették le, hogy ilyesmi soha nem történt. És valóban ez tűnik a legfontosabbnak: hogy ez a könyv – melynek magyarországi bemutatóját ma tartják Budapesten, a Szlovák Intézetben – ne csupán a magyar olvasókhoz jusson el, hanem elsősorban a szlovákokhoz. Remélhetőleg megtalálja hozzájuk is az utat.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.