Megjelent a januári Irodalmi Szemle

Az egykor-volt, megvalósult álmok, majd múlttá lett elképzelések sorában a lapkiadásban olyan kiadványokat említhetnénk, mint a Hét, a Nap vagy a Keleti Napló, melyek vagy az „ügyeletes” kormány magyarellenes politikája (következésképpen az anyagi támogatás hiánya), vagy az érdektelenség miatt hagytak el bennünket.

Gál Sándor Egy küzdelem emlékei című írásában nem kis nosztalgiával idézi a Keleti Napló több mint négyéves történetét. A Napló sorsát magyar nyelvű kelet-szlovákiai független havilapként képzelték el alapítói. A küzdelem azonban 1994 áprilisában reménytelenné vált. Kassán ötven évig nem jelent meg magyar lap, folyóirat. A Keleti Napló ezt az űrt akarta kitölteni, műhely kívánt lenni, a publicisztika és a kultúra műhelye.

Magyar identitás – magyar irodalom a címe Pomogáts Béla eszszéjének. A magyar irodalom „mindig történelmi erőközpontnak, közéleti tényezőnek, talán így mondhatom: »hatalmi ágnak« számított, felelőssége nemcsak az irodalmi alkotás minőségére vagy igazságára terjedt ki, hanem a nemzeti közösség fejlődésének, mi több, fennmaradásának előmozdítására is”– állapítja meg a szerző. A „történelmi feltámadásoknak és zuhanásoknak” az irodalom is tanúja, cselekvő részese volt. Volt! Mert „ma már a politikai elit alig-alig figyel az irodalom javaslataira, észrevételeire, panaszaira”, annak ellenére sem, hogy „irodalmunk egyszerre »tükre« és »mintája« a nemzeti életnek”, a „történelmi korszakokban mindig a nemzet mentsvára, oltalmazója és nemegyszer megtartója volt”. S aligha lehet vitás: „a jövőben is nemzeti létünk egyik biztosítéka és gondozója lesz.”

A Magyar Október ötvenedik évfordulójára készülve érdekesek és izgalmasak azok az „óvatos” és „visszafogott” megnyilvánulások, melyeket a Vatikán feje, XII. Piusz pápa tett a magyar forradalom napjaiban.

Vajda Barnabás tanulmánya foglalkozik azzal a három enciklikával, melyek 1956-ban íródtak és jelentek meg. A lap szépirodalmi rovatában Vankó Attila, Hudák Katalin, Fecsó Yvett és Fellinger Károly verseit, Peter Bilý Szexodus című regényének egy részletét, valamint Végh Péter és Csordás János elbeszélését olvashatjuk. Fried István Bogdán László versciklusáról írt kritikát, Csáky Károly pedig A farsangi szokások hiedelemköre, költészete és dramaturgiája című írásával okoz derűs pillanatokat. (zsolt)