Megjelenésre vár a Napló

Mostanáig kiadatlan, ám nagyobb részt nem ismeretlen írásokról van szó.

„Az örökösöktől, Móricz Zsigmond unokáitól egy kéziratgyűjtő közvetítésével jutottak el hozzánk a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában őrzött eredeti naplópaksamétát kiegészítő kéziratdarabok – mondja Cséve Anna. – Nehéz és körültekintő filológiai munkát igényel egy ilyen terjedelmes napló összeállítása, hiszen mindenhová el kell menni, ahol esetleg valamilyen kézirat található. Móricz Virág lányai, Kolos Virág és Kolos Réka is átnézték a még birtokukban lévő anyagokat, a legtöbbet azonban Móricz Gyöngyi lánya, Simon Imola és férje, Kovács Zoltán segített, aki rendelkezésemre bocsátotta a családilag őrzött kéziratokat. Rendkívül fontos, hogy az örökösökkel jó viszonyban legyünk, és egymás tudására építhessünk. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak egyébként is az a feladata, hogy a gyűjteményekből közreadja ezeket a szövegeket, s ha valaki nem akarja eladni a kéziratos hagyatékát, akkor tanácsot tudunk adni neki abban, hogy milyen állományvédelmi szempontokat tanácsos figyelembe venni egy-egy írásos dokumentum megőrzése céljából. A múzeum Móricz külön-gyűjteményének jól feldolgozott katalógusa mellett elkészült, még több évvel ezelőtt, az egymás közgyűjteményének kéziratdarabjait is tartalmazó Móricz kézirat-katalógus, amely azonban könyvformátumban nem jelent meg. Mára, az újonnan látókörbe került kéziratok miatt már amúgy sem mondható teljesnek. Számos kézirat magántulajdonban van Kiss Ferenc műgyűjtőnél, akinek szintén sokat köszönhetek.”

Hogy mi használható mindabból, ami ránk maradt?

Móricz Zsigmond maga írja egy helyütt, hogy „na, most akkor átnézem a fiókokat, s ami nem kell, azt mind megsemmisítem”. Tehát amikor a fiókjait ürítette, nyilván tudta, mit csinál. Amit nem semmisített meg, azt nagy valószínűséggel azért hagyta meg, mert úgy gondolta: ezek értékes dokumentumok, amelyeket az utókornak át kell hagyományoznia. Ilyen a napló is.

„Árnyalt megközelítés szükséges mindannak az elmondásához, ami a megjelenésre váró Naplóba bekerül – vélekedik Cséve Anna. – Ezekből az írásokból minden kiolvasható, ami a kor témája volt. Még az antiszemitizmus is. És természetesen mindennek ellentéte, a filoszemitizmus is. A kirekesztettségben – a paraszti környezetbe „lecsúszott”, anyai ágon református papi család szegénysége révén – Móricznak is része volt. Életem regénye című alkotásában azt is elmeséli: amikor Prügyön lakott a Móricz család, a parasztfiúk, mert ő is rövidnadrágban járt, görönggyel megdobálták, és zsidócsúfoló versikét mondtak rá. A kortárs írói, színházi közélet és ebben Móricz kapcsolatrendszere is megmutatkozik a Naplóban. Kiemelt szerepet kap az író alkotásmódja is, mit lehet megírni és mit nem abból az életanyagból, mely a mindennapok élményeinek hozadéka. A legtöbb naplójegyzetet 1931 és 1935–36 között írja, fontos hangsúlyozni: Móricz nem volt elavult író soha. Regényeiben mindig modern témát írt meg, nagy irodalmat teremtett a máig is és mindig aktuális férfi-nő viszony leplezetlen ábrázolásában, csak polgárok helyett többnyire paraszt szereplői által bemutatva. A Napló arra is rávilágít majd, hogy a lelkiség, amely írásra ösztökélte, mindig asszonyokhoz kötötte őt. Ha nincs múzsa, nincs írás. Modern szóval élve: ez egy írói paktum lehet, amely az írás lehetőségét a női modellel kapcsolta össze” – állítja Cséve Anna.

Írásaiban a szexualitás is benne van, mint az élet tartozéka.

„Naplójában minden szót úgy jegyzett le, ahogy elhangzott. Móricz nem olyan író volt, aki megtervezte, kitalálta, megkonstruálta, hogy mi lesz az írásaiban, noha volt benne tudatosság is, szinte a legvégső határig elment a szókimondásban, átlépve a nyelvi határokat, hogy mit lehet leírni és mit nem. Pikantéria nincs ezekben az írásokban, „vad” áradás viszont igen. Emberi, írói, érzelmi és magánéleti szócsatáit például a Sáraranyba is belevitte, csakúgy, mint e későbbi naplókba. Ennek a modorbeli, irodalmi stílusbeli gátnak az áttörésével lett modern író.

A Napló anyaga már egyben van, az életrajzi dokumentumok, a levélmásolatok, a szépirodalmi töredékek mind egy helyütt lesznek, Az 1924–1926 közötti krízisállapotot tükröző műfaji sokféleség után a napló hangja letisztul. A szövegek mögé kerül egy életrajzi kronológia, amelyből látni lehet, mikor mi történt az író életében. Cséve Anna irodalmi csemegét, igazi szenzációt ígér.

„Még nem dőlt el, hány kötetből áll majd a Napló – mondja. – Talán háromból, de az is lehet, hogy négyből. Az első kötet ősszel, vagy karácsony előtt jelenik meg, fél év múlva pedig jön a következő.”

Móricz jegyzetfüzetekkel járta az országot, és mindent pontosan felírt. Neveket, címeket, párbeszédtöredékeket. Amit megélt, azt írta tovább, miközben a műfaji kánont teljes egészében felrúgta, alárendelte mondandójának. Nagy író volt, manapság sajnos mégsem tartozik a legolvasottabb magyar írók közé.

„Pedig ott lenne a helye – állapítja meg Cséve Anna, aki 1983-tól foglalkozik Móricz életművével. – Nagyon erős, intenzív hangot ad ki, akár egy operaénekes, aztán indulatból leviszi az egészet fél oktávval, vagy elcsúsztatja egy fél hanggal. Én ezt érzem a napló szövegeiben. Ott az ember. Mindig látom és hallom őt a sorok mögött.”