Mediawave – utak egymás felé

N. JUHÁSZ TAMÁS

Talán ez is lényege az ilyen fesztiváloknak: az ismerkedés és a barátkozás. A helyszín, a Monostori erőd is tökéletes volt, ugyanis az udvaron felállított kézműves-, fazekas- és kovács-stand középkorias hangulatot árasztott.

Ha az ember beletekintett a fesztivál műsorfüzetébe, azt látta, hogy a szervezők igen gazdag programmal szolgáltak az érdeklődőknek. Én is olyan helyzetben voltam, hogy néha meg kellett fontolnom, melyik programon veszek részt a sok párhuzamosan futó akció közül.

A Mediawave Együttlét fő témája ezúttal a nőiség és a csángó lakodalom volt. Az egész akció kedden délután Ácsról indult, ahol „felöltöztették” a májusfát. A népes lakodalmas sereget lovaskocsikkal szállították az erődbe, ahol megtörtént a faállítás. A hagyományok szerinti lánykérést Ferenczi György és a Rackajam koncertje követte, akik poénos beszólásaikkal és remek zenéjükkel valóban az est fénypontjává váltak.

A szünetekben a zenészek megtalálták egymást, és kiválasztva egy szabad területet a fesztivál helyszínén, szabad jammelésbe fogtak. Ezek a spontán akciók bizonyos esetekben több nézőt vonzottak, mint némely meghirdetett koncert. Másfelől az improvizációk bebizonyították azt is, hogy legyen bár magyaros, vagy hagyományos kínai zene, a harmóniák tökéletesen összeegyeztethetőek, így a hallgatóság igencsak izgalmas „szerzeményeket” hallgathatott végig.

A hosszabb időre érkezők választhattak a kollégiumok, sátrak vagy vaságyak között. Én, mivel szerettem volna valamivel tovább alapozni a fesztiválélményt, a színpadnál felállított padokon pihentem meg, ez a hely kevésbé volt zsúfolt és hűvös.

Szerda. Mivel koránkelő típus vagyok, a második napon az elsők között voltam fent. Érdekes, és néha vicces volt látni, ahogy az emberek egyenként előkerültek az épület falai közül, majd félkómás állapotban kávévadászatra indultak. Mivel a programok csak délben kezdődtek, elég idő maradt arra, hogy megvitassák az elmúlt nap eseményeit, illetve válogathassanak az aznapi programokból. Én a magam részéről úgy döntöttem, hogy megpróbálok minél több filmvetítésen részt venni, és ezt a döntésemet nem bántam meg.

A nézők több típusú film közül válogathattak: voltak kisjátékfilmek, animációs filmek, játékfilmek, háborús dokumentumfilmek, kísérleti és zenei filmek, így mindenki megtalálhatta a maga kedvencét. Én leginkább az animációs filmeket kedveltem a felhozatalból. Mindnek megvolt a maga ütős poénja, sajátos látványvilága. Ugyanakkor a zenei filmek valamiért lefárasztottak. Hiába, nem mindenki preferálhatja ugyanazt. Bár az is közrejátszhatott, hogy igen hideg színekkel dolgoztak ezek az alkotók. De még mielőtt elmerülnék a filmelemzés világában, lépjünk tovább.

A Duna-parton kora délután az FBI Street Generations tartott freestyle bemutatót. Őket a Wang Xiao Band zenészcsapat követte, amely tradicionális kínai dallamvilágával teljesen megbabonázta a hallgatóságot. A délután és az est három legkiemelkedőbb előadását a Wattican Punk Ballett, Thea Soti & Nanaya, illetve Iva Bittová prezentálta.

Csütörtök. Korai kelés és újabb kómás reggel. A vetítések ezúttal már tíz órakor elkezdődtek. Kiemelném a budapesti Filmművészeti Egyetem diákjainak „Nekem Budapest” című alkotását, amely több rövidfilmből építkezve mutatta be a magyar fővárost. A csütörtöki nap inkább a filmeknek adott teret, így ismételten válogathattunk a stílusok között. Mivel a koncertek csak koraeste kezdődtek, a már említett jammelések újra teret kaptak. A nézők az egyes vetítések között újabb spontán születő dalokat hallgathattak meg. Kimondottan nagy népszerűségnek örvendett Ferenczi György és a Rackajam, valamint a Wang Xiao Band kombinációjából létrejött csapat. A nap későbbi szakaszában nem csupán a Grencsó Kollektíva, a Spinifex vagy a Dangerious Musics zseniálisnak mondható előadása mozgatta meg a nézőket, hanem az időjárás is. Megérkezett a beígért eső, jó kis villámlás közepette.

Arról sem szeretnék elfeledkezni, hogy a résztvevők különböző workshopokban próbálhatták ki magukat. Volt filmes, fényképész, táncos és énekes csoport is.

A pénteki nap szintén mozgalmasnak bizonyult. A vetítéseken túl a Dresch Quartet, a Csángálló, valamint David Yengibarian harmonikaművész lépett fel, majd a sokak által várt Leena Conquest & Tóth Viktor koncert következett.

Számomra ezzel zárult a Mediawave, ám a programok tovább folytatódtak szombaton és vsárnap is, hogy végül egy óriási bulival záruljon a rendezvény. Összesítve: egy olyan fesztiválon vehettem részt, amely mind szakmailag, mind hangulatában rendkívüli volt. Remélem, jövőre újra ott lehetek.