Majdani séták Alsósztregován

Pozsonyban már folynak az új állandó kiállítás előkészületei – mert ahogy Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója megjegyzi, másfél évtized alatt jócskán megváltoztak a múzeumi prezentáció módszerei és technikai lehetőségei –, Alsósztregován pedig következő fontos állomásához közelít a Madách-kastély teljes körű felújítása. A kastély parkja és a Madách-síremlék van soron.

Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a Szlovák Nemzeti Múzeum szerkezeti struktúráján belül a Madách-kastély a magyar múzeum gondozásába került, látva az akkori keserves állapotokat, kevesen gondolták volna, hogy belátható időn belül kerül majd pénz az emlékhely átfogó felújítására. Ma pedig már egy tökéletes állapotú épület, benne új, korszerű, gazdag tartalmú kiállítás várja a látogatókat.

A Madách-kastéllyal egy időben vette át a múzeumunk a szklabonyai Mikszáth-házat is, a felújítást ezzel kezdtük, mert ezt volt a kisebb falat – persze, viszonylagosan, mert itt elő kellett teremteni a pénzt a tervdokumentációra, a felújításra, a tárlatra… 2006-ban sikerült átadnunk a megújult emlékházat, akkor kezdtünk komolyabban foglalkozni a Madách-kastéllyal. Alsósztregován a kezdet kezdetétől szerencsésen alakultak a dolgaink. Nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg, például Kass Jánossal, akinek Az ember tragédiához készített illusztrációit már 2003-ban kiállítottuk itt. Általa jutottunk el Zichy Mihály unokájához, Csicsery-Rónay Istvánhoz, aki pár évvel korábban Amerikából tért haza, létrehozta a Zichy Alapítványt, az pedig hozzásegített minket ahhoz, hogy Zichy Mihály Tragédiához készített garafikai sorozatának második számú másolatát gyakorlatilag ajándékba megkapjuk. Ez óriási dolog. Az eredeti sorozat a Magyar Nemzeti Galériában található, az első számú másolat a Zichy Mihály Emlékház számára készült, és ugyanazon a gépen nyomtattatta ki a mi sorozatunkat az alapítvány. Egyik kapcsolat hozta a másikat, remek szakembereket ismertünk meg, akik mind lelkesen voltak a segítségünkre. Mindenképpen ki kell emelnem Kerényi Ferenc irodalomtörténészt, aki azonnal a szárnyai alá vett bennünket, amikor először feltűntünk a Csesztvén akkor már 30 éve rendszeresen megrendezett Madách Napokon. Nagy segítségünkre volt a 2013/2014-ben megvalósult alsósztregovai felújítás és az új kiállítás koncepciójának a kialakítása során. Mindvégig azt tapasztaltuk, hogy sok embernek fontos Madách, az ő szellemi hagyatéka. Különösen Magyarországon, különösen Nógrád megyében.

És mi a helyzet nálunk? A határ innenső oldalán él ma a Madách-kultusz?

Alsósztregován, illetve a szűkebb régióban, az Ipoly mentén igen. De ha Dél-Szlovákiát vagy Szlovákiát tekintjük, akkor kicsit csalódott vagyok. A két kezemen meg tudom számolni, hány iskola érdeklődik az emlékhelyek – akár a Madách-kastély, akár a Mikszáth-ház – iránt, leszámítva a szűkebb környék iskoláit, nagyjából Ipolyságtól Rimaszombatig. Nem tudom, hova járnak a hazai magyar középiskolások tanulmányi kirándulásokra. Mi minden feltételt megteremtettünk: nemcsak a termeket, a kiállítást lehet végigjárni, nemcsak a Tragédiát lehet megnézni, hanem a gyerekek például beöltözhetnek az egyes színekhez kapcsolódó jelmezekbe, a pincében pódiumunk is van, ahol egy-egy jelenetet akár el is játszhatnak, mondjuk egy rendhagyó irodalomóra keretében. Lehet, hogy vannak ennél szebb helyek, de azt gondolom, ha már egy ekkora szellemi és épített örökséget kezelhetünk, és gyönyörűen helyreállítva áll a rendelkezésünkre, akkor bűn, ha nem élünk a lehetőséggel mi, szlovákiai magyarok. Pedig akár rendezvényeket, konferenciákat is be tud fogadni a kastély. Például a Madách-díj átadása hol lehetne méltóbb helyen?

Mire készülnek most Alsósztregován?

Egy interreges, határon átnyúló pályázaton keresztül jutottunk forrásokhoz a kastélypark felújítására – jövő év végéig kell befejeznünk a kivitelezést. Az eredeti terveink nagyjából kétharmadát sikerül megvalósítanunk. A kastély parkját a 60-as években oda épített iskola tulajdonképpen kettészeli. Így közvetlenül a kastély körül maradt egy kisebb rész, ahova egy rózsalugast álmodtunk. Az iskola mögött kezdődik a park nagyobbik része, ez két és fél hektár, amelyet megint csak kettészel egy kis patak. Az iskola és a patak közé két játszóteret terveztünk, ebből az egyikre és egy pihenőhelyre jut most pénz. A patakon keresztül két hidacska vezet majd keresztül, itt ki kell alakítanunk az utakat, a világítást, egészen a park végéig, a síremlékig. Ide, a patak másik partjára kerül egy pódium a hozzá tartozó kiszolgálóegységgel, vagyis egy kis épülettel. Magát az emlékművet az elmúlt években részben már restauráltuk, de mára szükségessé vált a talapzat és a sírkamra fedőlapjának a felújítása, pontosabban cseréje, mert a homokkő teljesen tönkrement. Mindig történnek előre nem látható dolgok: nemrég például volt egy nagy eső Alsósztregován, a domboldal megcsúszott, rá a síremlékre. Nagyon féltünk attól, hogy a víz elborítja a sírkamrát, így azonnal meg kellett oldani a szellőzőnyílásokat és a vízelvezető árkokat. A felújítás következő szakaszában, amely még belefér az interreges projektbe, megpróbáljuk kamerával felmérni, milyen állapotban van a sírkamra, ahova az 1936-os újratemetéskor a családtagok hamvait áthelyezték. Ma egészen pontosan azt sem tudjuk, Madách Imre mellett kinek a maradványai kerültek ide.

Mivel a madáchi életmű nem nagyon terebélyes, hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy ami tudható, az tudott is. Ezek szerint vannak még fehér foltok a hagyatékban?

Mindig felbukkannak új tények, adalékok. Az új állandó kiállítás összeállításakor a családfát is igyekeztünk feltérképezni. Madách Imre lányának, Jolánnak az ága Besztercebányára vezet, 1964-ben, amikor a kastélyban megnyílt az irodalmi múzeum, az unokája még ott volt az ünnepségen. A költő fiának, Aladárnak az ága messzebbre került. A hónap elején járt nálunk Madách Márton Brazíliából, családostul. Budapesten autót béreltek, és lejöttek Alsósztregovára. Madách Márton családi neve tulajdonképpen Bezzegh-Huszágh. Madách Aladár lánya, Flóra volt az utolsó, aki 1938-ig, az ingatlan elárverezéséig a férjével, Lázár Pállal a kastélyban élt. Nekik is volt egy Flóra nevű lányuk, akit a családban Lolának szólítottak, ő ment feleségül Budapesten Bezzegh-Huszágh István katonatiszthez. A háború végén az egész család Németországba ment, onnan az Egyesült Államokba szerettek volna áttelepülni. De Lázár Pál és Flóra akkor már hatvan fölött járt, az USA pedig nem fogadta az időseket. Így Dél-Amerika maradt, végül São Paulóban telepedtek le. Bezzegh-Huszághéknak akkor már volt két lányuk, Márton és még egy lány pedig Brazíliában született. Lola asszony kérése volt, hogy az egyetlen fia vegye fel a Madách családnevet. Madách Mártonnak később három fia született, a két idősebb szintén a Madách családnevet viseli. Különösen a fiúknak volt nagy élmény Alsósztregova. Madách Imre művét sok helyen ismerik a világban, de Brazíliában nem. Itt szembesültek azzal, hogy milyen jelentőségű alkotóként tartjuk számon az ősüket. Madách Márton megígérte, hogy jövőre visszajönnek, előkeresik a régi családi dokumentumokat, és ha minden jól megy, készítünk egy filmet a visszaemlékezéseiből.

A kastélyban megtekinthető állandó kiállítás ötéves lesz, azaz friss anyag. Terveznek itt bővítést, változást a közeljövőben?

Az állandó kiállításunk első része Madách életét és korát, a második rész pedig Az ember tragédiája 15 színét mutatja be. A tervezésekor Csesztvén már kész volt a tárlat, azt a Petőfi Irodalmi Múzeum készítette. Mi szlovák–magyar csapattal dolgoztunk, a főkurátor Praznovszky Mihály volt. Úgy alakítottuk a terveket, hogy az alsósztregovai anyag tulajdonképpen a csesztvei folytatása lett, ahogy az Madáchék életében is történt. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy mind a 15 szín jelen legyen valamilyen jelképes formában, hogy a látogatók megértsék a mű ívét, az üzenetét. Kovács Anna, a kiállítás egyik kurátora most előállt egy új ötlettel – tervezett egy időgépet, amely még idén elkészül, bár a kivitelezést egyelőre homály fedi. Budapesten, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársai pedig készítenek számunkra egy válogatást a Tragédia színházi előadásainak részleteiből – ezt az összeállítást is beillesztjük az állandó kiállításba.

Visszatérve a kastélypark felújításához. Az Interreg keretében elnyert támogatáshoz benyújtott, nyertes tervezet 3 szlovákiai és 3 magyarországi települést érint. A helyi projektek milyen módon kapcsolódnak egymáshoz?

A közös cél a turizmus fejlesztése, az úgynevezett Palóc út kiépítése. A határ szlovákiai oldalán Magasmajtény, Alsósztregova és Gyetva a részt vevő fél. Mi a kastéllyal és a felújított parkkal a kulturális élményt, a pihenőhelyet kínáljuk – tavasztól őszig szabadtéri kulturális programoknak adunk otthont. A két másik szlovák helyszínen elsősorban a hagyományos népi kultúrát, a helyi viseletet és az épített örökséget mutatják be. Magyar részről Vanyarc, Recsk, valamint a salgótarjáni Palóc Út Klaszter Egyesület a partner, utóbbi egyben a projektvezető, ez fogja össze a kezdeményezéseket. Vanyarcon szlovákok is élnek, van szlovák tájház a faluban, évente rendeznek haluskafesztivált, van egy híres hímestojás-gyűjteményük, azon belül a patkolt tojások számítanak helyi jellegzetességnek – egyebek mellett ezeket szeretnék bemutatni. Recsken a palóc viseletet népszerűsítik a helyi hagyományőrzők. Mi az Interreg forrásaiból 320 ezer eurót nyertünk a park felújítására, a kulturális minisztériumtól pedig 100 ezer eurót kaptunk az előkészületekre. Nagyon bízunk benne, hogy ez a projekt és egyáltalán, a Palóc út még több látogatót vonz a kastélyba.