Magyarvarázs, szívdobbanás, hangrobbanás

Kitört a vakáció, vasárnap kora délután van, a szieszta ideje, odakint még mindig kóbor görög örömujjongások foszlányaival játszadozik a szellő, s én azon kapom magam, hogy régi jó szokásomhoz híven fürkészem a képernyőt. Varázsdobozom segítségével most egészen a londoni Covent Garden-ig ellátok, ahonnét Békés Pál, a Magyar Magic művészeti kurátora jelentkezik. A Magyar Magic nem más, mint a Nagy-Britanniában egy éven át zajló magyar kulturális évad elnevezése, s én most akarva és kicsit sem váratlanul ennek az irodalmi-színházi eseményeiről készült összefoglalójába csöppentem. Vendéglátónk a Hungarian Cultural Center, azaz a Londoni Magyar Kulturális Központ, amely a Magyar Magic szervezésének középpontja.

Az MM fontos programja a Channels, az a színházi eseménysorozat, amelynek keretében hoszszas válogatás után négy angol drámaíró segítségével négy új kortárs magyar darabot fordítottak le angolra, s ezek a művek most a Royal National Theatre színpadára kerülnek. Szép siker, hiszen a Királyi Nemzeti Színházban eddig még soha nem került színre magyar darab, most pedig – ha egyelőre csak felolvasó színházi formában is – egyszerre négy. Philippe LeMoine dramaturg szerint a Channels program lényegében két alappillérre épül. Egyrészt fordítói projekt, vagyis lehetőség, hogy megismerjék a kortárs magyar írók műveit és néhányat lefordítsanak angolra. Ám legalább ilyen fontos a személyes kapcsolatépítés is, amikor a Királyi Nemzeti Színház stúdiójában egy héten át együtt dolgozhat a magyar író és fordítója, s a közös munka révén a két írónak lehetősége van közelebb kerülnie egymás kultúrájához. És akkor hadd essék említés a négy kiválasztott szerzőről és darabjáról: Egressy Zoltán a Portugál (ford. Ryan Craig), Németh Ákos az Autótolvajok (ford. Ché Walker), Kárpáti Péter A negyedik kapu (ford. Dennis Kelly) és Háy János A Gézagyerek (ford. Phil Porter) című művével indul a brit közönség meghódítására.

Nagy-Britannia pezsgő kulturális életében nagyon nehéz felkelteni a figyelmet, és különösen nehéz a művészet olyan területein, ahol a többiek mellett a nyelvi akadály is legyőzésre vár. Szerencsére az MM idején ezen a területen is fontos lépések történnek. Azért itt sem mindennapos, hogy egy könyvbemutatón, a könyvesboltból mintegy kilógva, az utcán is áll a sor. Márpedig nemrégiben ez történt a kortárs magyar írókat, költőket felsorakoztató antológia bemutatóján. Szirtes György szerkesztésében A hangok szigete 1945-től napjainkig tallóz. Az eddigi legterjedelmesebb ilyen mű nemcsak azoknak az íróknak „tesz jót”, akik benne szerepelnek, hanem az angol kiadókat is bátorítja, hogy érdeklődjenek a magyar irodalom iránt, s remélhetőleg új olvasókat is toboroz számunkra.

A magyar színház legfontosabb hírnökei Nagy-Britanniában természetesen maguk a darabok, ám a színműveket ezúttal két, erre az alkalomra megjelentetett könyv is kíséri. A Collisions (Összeütközések) az elmúlt másfél évtized magyar drámairodalmát mutatja be, míg a Shabby Paradise (Lepusztult Mennyország) a színházi életről szól. Ezek afféle ikerkönyvek, amelyek kölcsönösen támogatják egymást, a Nemzetiben felolvasott darabokat, meg persze a Krétakör Színház londoni bemutatkozását, akik Moliere többszörösen újragondolt (az angol fordítás során pedig még alaposabban átdolgozott) A mizantróp című darabját adják elő.

Békés Pál szerint „aki Nagy-Britanniában láthatóvá válik, annak több-jobb esélye van arra, hogy másutt is felfigyeljenek rá. Ez az ország, ez a város valamiképpen világszínpad. És mi itt vagyunk. Most, uniós tagságunk kezdetén jó helyen és jó időben”. Ehhez pedig kár lenne most bármit hozzáfűznöm. Mindenesetre jóleső büszkeség járja át minden porcikámat.