(Macska)-hús, és művészet

A fesztivált a helyiek lelkesen fogadták, hiszen közelharc folyik szinte minden előadáson a jegyekért, a kisváros infrastrukturális fejlődése viszont nem követte az eseményeket, s a helyzet az elszállásolás, étkeztetés területén évről évre egyre kaotikusabb, s mivel a fesztiválra szánt források sem növekedtek megfelelő mértékben, bizony, a szervezőknek meg kellett húzniuk azt a bizonyos nadrágszíjat.

A tizenkilencedik fesztivált a magyar parlament elnöke, Szili Katalin nyitotta meg, aki konkrét segítséget is ígért, s állítólag az annyira hiányolt új színházterem is hamarosan felépülhet. Tizenhat kőszínház és öt bábcsoport vesz részt az idei rendezvényen, s az idén mindkét felvidéki kőszínház bejelentkezett a versenyprogramba. A komáromi Jókai Színház tegnap este Martin McDonagh Macskabaj című előadását mutatta be Lukáts Andor rendezésében. Az ezt követő műhelybeszélgetésen lelkesen fogadták az előadást, kiemelve a darab- és a rendezőválasztást, s a második rész remek tempóját. Azért kétkedők bőven akadtak, de itt is igaz az, hogy sztárszerzőről vagy jót, vagy semmit. Mindenesetre maga a színház igazgatója, Tóth Tibor is elmondta, hogy az előadást nem tudják hosszú szériában játszani, s a februári bemutató óta még nem élt meg húsz előadást.

A megnyitót követően a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című tragi-groteszk komédiáját mutatta be Alexandre Colpacci rendezésében, és a stilizált eszközökkel dolgozó román rendezői színház izgalmas kísérletének lehettünk tanúi. Máté Gábor szerint ez a magyar szövegközpontú színházi világban nem tartozik a könnyen befogadható előadások közé, s bizony, Colpacci lehetetlen helyzetbe kerülne, ha anyaországi magyar társulattal kellene dolgoznia. Ezt követte egy kortárs izraeli darab, Hanoch Levin Jákobi és Lájdentál című zenés játéka, amely a mindenkori kisember elmagányosodásáról, illetve az ebből a tragikomikus helyzetből megpróbált kitörési folyamatról szól három nagyszerű színészi alakítással körítve. Ahogy egyikük megemlíti, két dolog kell a világ elviseléséhez: a hús és a művészet. Mindkét hős ezt próbálja felfedezni a nagy seggű zongoraművésznőben. Kár, hogy a hevenyészett fordítás miatt idővel ellaposodik az előadás, s csak a gyatra szövegen mérgelődünk. A komáromiak Macskabaja mellett még két előadásban kaptak központi szerepet a macskák, a szatmárnémetiek Indul a bakterházában Gugás Palcsi macskapörköltet készít, míg Kipling meséjében a macska megszelídítését mesélik el. Árkosi Árpád túlmeséli az Indul a bakterházat, s a felfokozott izgalmi állapotból indított előadás a remek kezdeti ötletek után (bábos megoldások) nem kap új impulzusokat, s ha a mindenre vevő közönség nem lökné előre, gyorsan kifulladna. De hála a közönségnek, legalább elvergődik a nem is túl boldog végig. Mindenesetre a Bendegúzt játszó Magdás Valter a fesztivál eddigi legmeggyőzőbb színészi alakításának tűnik. A nagyváradiak először hat angol nő történetét mesélik el, akik a Gőzben adják ki magukból a gőzt, de ahogy nem hiszem el Nell Dunn-nak, hogy az ócska gőzfürdő helyén közkönyvtárat építenek, nem igazán izgatnak a közhelyekből sorsokat felmutatni próbáló nők szexuális problémái sem. A nagyváradiak másik előadása, a Csókos asszony, hasonlóan a többi várszínpadi produkcióhoz, vastapsos siker. Még a délután hamvas barackot áruló főutcai kofa is ott ujjong a családjával egyetemben.

A fesztivál versenyelőadásait öttagú zsűri bírálja el, amelyben helyet kapott Máté Gábor, Létay Dóra, Csoma Judit, Blaskó Péter színművészek és Duró Győző dramaturg. A versenyelőadásokat az idei évadban bemutatott előadásokból a fesztivál két művészeti tanácsadója, Darvay Nagy Adrienne és Szűcs Katalin Ágnes válogatták. Az előadások másnapján műhelybeszélgetéseken vitatják meg a látottakat, és rengeteg egyéb kísérőrendezvény (népművészeti vásár, Fábry Sándor-show, workshopok, régi előadások felidézése) is színesíti a fesztivál amúgy is zsúfolt programját.

Amikor bejelentkezem a panzióba, a hölgy, meglátván az útlevelemet, boldogan sikolt fel: maga olyan jól beszél magyarul. Lehet, hogy ez a bók Kisvárdán 1989-ben feltétlenül örömtelinek számított volna. De mi tagadás, 2007-ben már némileg tanácstalan vagyok. Inkább gyorsan eldugom az okmányaimat az irattartóba, s besurranok a számomra kijelölt szobába.