Macarena, mambó és karnevál, az elmúlt évek legnagyobb nyári slágerei

Az összeállítást az elmúlt évek igazi, egynyári slágereinek szenteljük, minden évből egyet kiválasztva. Ez nem volt könnyű, hiszen többször is két-három jelentkező akadt, bár volt olyan soványka felhozatalú év is, amikor még azt az egyet is éppen csak be lehetett gyömöszölni a fenti kategóriába. Lássuk tehát, mely slágerek mentek az agyunkra a legutóbbi évek augusztusának végére.

1995 – Scatman John: Scatman Ski-Ba-Bop-Ba-Dop

Valószínűleg nincs ember, aki ne emlékezne a „fura fazonra”, ha csak egyszer is összeakadt a videoklippel, amiben a bajuszos, kalapos, középkorú figura hadovált nyelvtörőnek is beillő tempóban. Pedig John Larkin évtizedekig semmi jelét nem mutatta annak, hogy a legpopulárisabb műfajban szeretne hírnevet szerezni. Hosszú évekig sikertelen dzsesszénekesként és dzsesszzongoristaként tengődött Los Angelesben, és nem segített a dadogása miatti önbizalomhiánya sem. Aztán gondolt egyet, és pont ebből kísérelt meg tőkét kovácsolni: az úgynevezett scat énekstílus (lásd: Ski-Ba-Bop-Ba-Dop-Bop) remekül passzolt a dadogásához, és mindez dancefloor alapokkal súlyosbítva igazi novelty-sláger lett, vagyis elsősorban a bizarr egyedisége miatt sikeressé váló szerzemény. Scatman John 1999-ben, ötvenhét évesen rákban halt meg.

1996 – Los Del Rio: Macarena

Antonio Romeo Monge és Rafael Ruiz flamenco duója is sokáig csak egy volt a sok közül, amikor aztán egy venezuelai táncos annyira megihlette őket, hogy elkészítették a Macarena című felvételt, még 1993-ban. Ez önmagában kevés volt a világsikerhez, de Spanyolországot már táncra perdítették vele. Ezután egy évvel remixelte a dalt a Bayside Boys, de még mindig várni kellett a teljes diadalra. Ez 1996 nyarára következett be, addigra Amerikában és Európában is anynyit játszották a számot a klubokban, hogy a Macarena kiszabadult, és elárasztotta az étert is.

1997 – Hanson: MMMBop

A Hanson ugyan nem volt egyslágeres csoda, és még a mai napig létezik, sőt, közepesen sikeres lemezeket is kiad, mégsem tudja még csak megközelíteni sem az MMMBop keltette őrületet. A tulsai testvértriót még csak nem is lehetett a véletlen eredményének tekinteni, hiszen dörzsölt vén szakik álltak a siker mögött, így például Beck legjobb lemezén dolgozó Dust Brothers, vagy a Black Grape-pel sikeres Steve Lironi.

1998 – Dario G: Carnaval De Paris

Ismét csalunk egy kicsit, mivel a Dario G névre keresztelt duó már Sunchyme című slágere révén ismert volt, amikor 1998 nyarán, a franciaországi labdarúgó-világbajnokság tiszteletére megírta a Carnaval De Paris című felvételt, amely aztán gyakorlatilag a vb himnusza lett, és azóta is előszeretettel használják labdarúgással kapcsolatos reklámok vagy tévéműsorok zenéjeként, azon a nyáron pedig nem lehetett megszabadulni tőle.

1999 – Lou Bega: Mambo No 5

Az ugandai apától és szicíliai anyától Németországban született Lou Bega is Scatman John receptjét vette kölcsön, hogy modern dance ritmusokat pakoljon egy régi stílus alá. Ez jelen esetben a mambó volt, még konkrétabban Perez Prado egy 1948-as szerzeménye, megbolondítva Lou kedves háryjánoskodásával a hódításairól, és máris az egész világ a mambóra ugrált. Aztán eljött a második kislemez, amely gyakorlatilag ugyanaz volt, mint az első, csak kicsit átírva. Ezzel Lou ki is szállt az amerikai és a brit piacról, viszont a német nyelvterületen még mindig sztárnak számított, hogy aztán szép lassan ezekben is megkopjon a népszerűsége.

2000 – Spiller: Groovejet (If This Ain’t Love)

Ez a dal is azok közé tartozik, amelyek címről talán nem ugranak be mindenkinek, de ha meghalljuk a rádióban, akkor pár másodperc után leesik. Annak idején mindenhol ez szólt. A név az olasz lemezlovast, Cristiano Spillert takarta, aki már korábban is felhívta magára a figyelmet néhány klubslágerrel, de az igazi siker a Sophie Ellis-Bextor hangját is felvonultató Groovejet lett, amely 2000 nyarán tarolt a diszkókban és a rádiók műsoraiban egyaránt.

2001 – Crazy Town: Butterfly

Ebben az évben mintha hiánycikk lett volna az igazi nyári sláger, a dance műfaj sem termelt ki újabb világhódító sikert, így ezt az évet egy rockzenekar, a Crazy Town sikere képviseli. A Los Angeles-i együttes a Limp Bizkit receptjét követve hiphop-elemekkel dúsította a kemény rockzenét, de Fred Durst bandájánál jóval slágeresebb, könnyedebb hangzásra törekedve. Ennek a klasszikus példája volt a Butterfly, amely 2001 tavaszán előbb Amerikát kényszerítette térdre, majd következett nyáron a világ többi része. A tagok végletekig tetovált felsőtestével villantó klipnek is köszönhetően ez a rapet és rockot keresztező sláger lett a nyár talán legnagyobb dobása, aztán a Crazy Town már nem is nagyon érdekelt senkit. 2004-ben a gitáros, Rust Epique szívrohamban meghalt.

2002 – Elvis Vs JXL: A Little Less Conversation

Négy évvel ezelőtt egy ismeretlen holland lemezlovas, Tom Holkenborg aka Junkie XL elsőként kapott engedélyt egy Elvis Presley-dal remixelésére. A Király kevésbé ismert slágerei közé tartozó A Little Less Conversation aztán vita nélkül a nyár aláfestő zenéje lett, többek között egy a 2002-es foci-vb-hez készült sportszergyártó-reklámnak köszönhetően. A magát JXL-re rövidítő hollandus a halódó big beat irányzat egyik utolsó dobásaként áramvonalasította Elvist, és meglepő módon tavaly májusban az újra kiadott felvétel a brit lista harmadik helyéig mászott – három éve természetesen első volt, mint ahogy szinte mindenütt Európában. És ahogy ez már lenni szokott, Holkenborg azóta mindent elkövet, hogy ne csak Elvis remixelőjeként ismerjék a nevét: tavalyelőtt például készített egy korrekt poplemezt, olyan legendák közreműködésével, mint Dave Gahan, Gary Numan vagy Terry Hall.

2003 – Benny Benassi: Satisfaction

Nyári sláger szempontjából megint csak egy jó év volt, és anynyira nem tudtunk dönteni Sean Paul és Beyoncé között, hogy végül egy 36 éves milánói lemezlovas, Marco Benassi lett a nevető harmadik. A Benny Benassi művésznéven alkotó fiatalember slágere volt a leginkább semmiből jövő egynyári csoda – és hozzá természetesen a fúrógépeken vonagló, lengén öltöző lányok a klipben. Benassi klubszinten már ezelőtt is letette a névjegyét, de a szélesebb közönségnek csak ezzel a house-osított elektro slágerrel mutatkozott be. A tüntetően minimalista Satisfaction után Benassi Bros. néven unokatestvérével alakított duót, Hypnotica című szólólemeze (rajta ugye a Satisfaction) a legtöbb, külföldön eladott olasz lemez volt abban az évben.

2004 – O-Zone: Dragostea Din Tei

A tavalyelőtti nyár újra kitermelt egy igazi novelty-slágert, talán valamennyi közül a legbizarrabbat: egy moldáviai trió, amely Románián keresztül nagy sikert elérve futott be villámkarriert az egész kontinensen, méghozzá a legegyszerűbb eurotrash hangzásra építve. Dan Balan, Radu Sarbu és Arsenie Toderas egy olasz kiadó közreműködésével került a külföldi slágerlistákra, és rögtön az O-Zone lett a legismertebb moldáviai exportcikk Európában. Hogy aztán mi lett velük a jövőben (egyes hírek szerint az O-Zone már nem is működik együttesként), az jó kérdés, mindenesetre nagyot néznénk, ha a jövőben találkoznánk még a nevükkel a listákon... (origo alapján pj)