Ma mutatják be Kassán A padlást

Ma már senkit sem lep meg a zseniális „félig mese, félig musical” meghatározás, tudjuk, miről van szó. A padlás tényleg műfajt teremtett 35 évvel ezelőtt a Vígszínházban, és azóta a magyarlakta terület szinte minden szegletében műsorra tűzték, a Tháliában is. A 14 évvel ezelőtti célközönség mára felcseperedett, ezért a kassaiak elérkezettnek látták az időt, hogy ismét felköltözzenek a padlásra a szerzők, Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter jóvoltából, mert „kell egy hely, hol minden szellem látható”. Az előadás rendezője az a Dudás Péter, akinek nevéhez az utóbbi évek két legsikeresebb kassai szériája fűződik: a Portugál és a Légy jó mindhalálig. 

Az alkotók a korábbihoz képest teljesen más felfogású előadást ígérnek. Forgács Miklós dramaturg a következőket írja a beharangozóban: „A megnyugvást kereső, egy örökkévalóság óta a végtelenben bolyongó szellemek, a világűr és az emberi tudás titkait kutató, de a karnyújtásnyira lévő csodákat alig észrevevő emberek, a jó és a rossz mindennapi összecsapásait megélő esendő figurák végzetes találkozásáról szól ez a legendás, zenés mesemusical. Egy varázslatos padláson a mesék birodalma, az emberi vágyak kavargása és egy bűneset líraivá szelídülő története fonódik össze az elfeledett zugok ködében és a csillagok porában. Ismét kiderül, hogy mindenki szeretne egy olyan helyet, ahol otthon érezheti magát és ahol a szeretet és jóindulat mindig győzedelmeskedik, hogyha a legféltettebb kincseink kerülnek veszélybe, akkor mit vagyunk hajlandóak föláldozni és mit vagyunk képesek megtenni a többiekért. Észrevesszük-e a dolgok valódi arcát, meg tudunk-e birkózni azzal, amikora fény és árnyék összemosódik, tudunk-e választani a valódi és a látszat-értékek között. Egy pókhálós padlásról nem mozdulva is be lehet utazni az egész univerzumot, szédítő időtávlatok tudnak megnyílni a mindennapokban, a szilvásgombócnak szeretet-íze van, a szerelemnek pedig világűr zamata, a kozmosz pedig olyan, mint egy kedves, meghitt, ismerős padlás.”

A Rádiós szerepét Dudás Péter rendező egy fiatal színésznövendékre bízta: Hajdú Mihály a kassai Állami Konzervatórium diákja, aki a színészet mellett aktív zenész is.  Szőlőskéről származik vegyes családból, szlovák iskolái vannak, az utóbbi években alig beszélt magyarul. „A fejemben mindig ott van, hogy szépen kell beszélni, jól kell kiejteni a szavakat, helyesen kell hangsúlyozni, nagyon összpontosítok erre, és természetesen e mellett meg kell mutatni, hogy milyen is ez a Rádiós, reagálni kell a helyzetekre, meg kell jeleníteni a szituációkat. Nem könnyű feladat, küzdök vele. Eleve az iskolához képest egy kőszínházban mindenre kevesebb idő van, ott egy alig egyórás előadást egy évig próbálunk, itt egy egész estés produkcióra van néhány hét. De nagyon élvezem a munkát, hálás vagyok, hogy a csapat része lehetek” – mondta a fiatal színész, aki elsőként a Fényév távolság kezdetű dallal ismerkedett meg, mely nagy hatással volt rá. „Sokszor az embernek nehéz pillanatai vannak, azt hiszi, hogy már nem bírja tovább, legszívesebben feladná, elmenekülne, de akkor is tudja, hogy feladata van ezen a világon, hogy össze kell szednie magát, hogy van értelme küzdeni. A Rádiós szerepével is nagyon tudok azonosulni, mert néhány éve még én is ilyen ember voltam, aki bezárkózik a maga világába, nem érdekli semmi más, csak a maga szenvedélye, nem törődik a lányokkal, fél az érzelmektől, nem veszi észre a valóságot. De a végére felnő”.

Témüller a kassai deszkákon Témüller Rozália lesz, akit Szabadi Emőke kelt életre. (Ha belegondolunk, valójában teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő játssza ezt a szerepet. Lényeg, hogy egy idegileg labilis, rendmániás házmestert lássunk a színpadon). A Kölyök szerepében visszatér Rab Henrietta, aki az utóbbi időszakban anyai szerepben tündökölt. Sünit Dégner Lilla játssza,  a Herceget Madarász Máté, Lámpást, a nyolcadik törpét Rubóczki Márkó,  Mamókát Kövesdi Szabó Mária, a Révészt Nádasdi Péter, a detektívet Bocsárszky Attila. Érdekesség, hogy a rendezőnek és a dramaturgnak is lesz színészi feladata: Dudás Péter a Papagájnak kölcsönzi hangját, Forgács Miklós pedig Robinsont, a számítógépet „szinkronizálja”.

Dudás Péter a következőket gondolja a darabról: „ A padlás egy rendszerváltás előtti történet. Az egyik fontos témája az elvágyódás. Akkoriban nagyon sokaknak a Nyugat jelentette a szebb és jobb élet lehetőségét. Ahogy kinyíltak a határok, ma már látjuk, hogy a világ tele van konfliktusokkal, környezetrombolással, háborúval és szegénységgel. És ebben a régen hőn vágyott Nyugat sem teljesen ártatlan. Az elvágyódás továbbra is megmaradt. De bármelyik irányba is nézünk, bárhol is szeretnénk meglátni azt az annyira áhított szebbet és jobbat, nincs sehol, legalábbis készen. Innét már nincs hová menekülnünk, mint ahogy azt a szellemek szeretnék. Ők mindig továbbállnak. Sehol sem elégedettek. Addig akarnak vándorolni, amíg meg nem találják a tökéletes galaxist, a legjobb bolygót. De nekünk itt a Földön kell, hogy dolgunk legyen. Itt kell álmodnunk és megvalósítani az álmainkat. Itt kell törekednünk egy szebb és boldogabb világ megteremtésére. Nem lesz más Földünk.”

A díszletet Dudás Bálint, a jelmezeket Őry Katalin tervezte. A koreográfus Hajdu Anita volt, aki először dolgozott a Tháliában, Kántor Kata segítette a munkáját asszisztensként. A korrepetítori feladatokat ismét Marík Erzsébet vállalta. A fényekért Majoros Róbert felel, a rendezőasszisztens pedig a színészi szerepe (Üteg) mellett Illés Oszkár volt.