Ma is magasan lángol benne a tűz

Hosszas rábeszélés után mondott igent az ajánlatra. „Elképesztő kitartással valósággal bevarázsoltak a filmbe” – mondja. És most boldog, hogy végül rábólintott a szerepre. Ma már úgy érzi, kivételes lehetőség találta meg őt. Elsőként Fátyol Hermina nevét hangsúlyozza. Ő volt a film casting direktora.

Miért vonakodott annyira a felkéréstől? Rosszkor jött, más elfoglaltsága volt?

Tavalyelőtt decemberben járt Budapesten Mads Hedegaard, a film dán rendezője. A magyar produkciós iroda már akkor szerette volna, ha találkozom vele. Én már nem forgatok, mondtam. Elég volt. Nem megyek el semmilyen válogatásra. Kerestek februárban, márciusban, mindig azt feleltem, hogy köszönöm, nem kérem. De mindig más női hang szólalt meg a telefonban. Én meg, hogy nem, nem, nem, értsenek meg! Meggyőzhetetlen voltam.

Mi váltotta ki ezt a merev elutasítást? Sok rossz élmény, sértő tapasztalás?

Igen, rettenetes élményeim vannak. Sok castingon éreztem szörnyen magam. A végén értelmetlennek találtam mindegyiket. Nagyon sokszor úgy érzem, hogy ez az egész csak arról szól, hogy felmutathassák, hány színészt tudtak behívni. Nekik ez pozitív pénzügyi következménnyel jár. Közben a rendező sokszor jelen sincs. Nevetséges szituációkba is keveredtem már. Ült velem szemben egy ismeretlen fiatalember, és arra kért, hogy olvassuk össze a szöveget. Magával? – csodálkoztam. „Igen!” Azt kéri, hogy játsszam el a szituációt? „Igen!” De ezt ugye nem gondolja komolyan?! Ez a legnagyobb kamu, amit nem szeret a kamera. Maga engem olyasmire kényszerít, amiben én nem leszek jó. Hagyjuk az egészet! Viszlát! És elmentem. Az ilyen szereplőválogatások csak a személyiségemet rombolják. Elveszik a munkától a kedvemet. Forgattam én nagyon sokat. Ha egy rendezőben és a casting direktorban nincs annyi indíttatás vagy kíváncsiság, hogy megnézze a korábbi munkáimat, akkor inkább hagyjanak békén. Ha idősebb is vagyok már, mint a korábbi filmekben, a képességeim akkor is felmérhetők. Azt el tudom fogadni, hogy a rendező egymáshoz viszonyítja a színészeket, látni akarja, miképpen festünk egymás mellett, van-e köztünk kémia, ezt értem. A többit viszont nem. De már úgysem várnak rám nagy csodák, gondolom.

Inkább legyint, hogy ne erőltessük?

Van munkám, elfoglaltságom elég. Színházban játszom, szinkronizálok, itthon meg vár a kert. Tudok mit kezdeni az időmmel. Életem utolsó negyedében már nem szeretnék rossz emlékeket gyűjteni. Én már csak a habot szeretném a tortáról.

Mert a torta már megvan?

Annyi örömet adott már nekem a film, és úgy emelt fel…! A lányom is azt mondta viccesen, hogy mama, te már a csúcsokat döngeted! Kaptam egy jó szerepet A tanár című sorozatban is. Szerettem. De nagyon ritkán érzem azt, hogy micsoda minőségi munka részese lehettem! Ha olyan rendezővel, olyan operatőrrel, olyan stábbal dolgozhatom, hogy megérte! Hogy mindenki azért volt, hogy a másikat segítse.

És a Stranger, vagyis Az idegen most olyan munka volt?

Olyan. Miközben nagyon küzdöttem ellene. Voltaképpen Fátyol Herminának köszönhetem a szerepet. Annak, hogy nem hagyott békén. Rávett arra, hogy találkozzam velük, menjek oda, mutassam meg magam. És hogy ők is mutatnak valamit. Nézzem meg, mennyire csodálatos a már felvett anyag. És hogy mennyire izgalmas a téma. Készítenek rólam pár felvételt anélkül, hogy kényelmetlen helyzetbe hoznának, ígérték. Jó, bemegyek, mondtam. Szombathelyen játszottam a Koldusoperát. Kocsma Jenny. Kiváló szerep. Zsótér Sándor rendezte a darabot. Állok a Kelenföldi pályaudvaron, várok a vonatra, ami késik, egyszer csak előkapom a telefont, és üzenetet írok a produkciónak. Ne haragudjatok, mégsem megyek, hagyjuk ezt! Máris hív Hermina. Tíz percig sulykolja belém nagyon kedvesen ez a tüneményes lány, hogy de Mari, ezt nem hagyhatod veszni, be kell hogy gyere, meglátod, nem fogod megbánni. És megint rábeszélt! Ők már két éve dolgoztak ezen a történeten, küzdöttek a pénzért rendesen.

Most jön a fordulat?

A nagy találkozás. Bementem. Ott volt a rendező, akinek ez az első játékfilmje, eddig dokumentumokat készített. Sugárzott belőle, hogy jó ember. Igazi személyiség. Tiszteli a munkádat, kíváncsi a véleményedre. Ilyen magasra, mint ő, rég nem emelt fel senki. Onnantól fogva már nem volt megingásom. A nyár ezzel telt. Ezzel a filmmel.

Mennyit árulhat el belőle?

A történet a távoli múltból indul. Hatezer évvel ezelőtt játszódik. Nagyon filozofikus és nagyon a mához szól. Tele van drámai szituációkkal, kemény jelenetekkel. Van egy hiteles magja, történelmi alapja, ugyanakkor fikció is. Osztozni kényszerül egy területen két közösség. A farmerek és a vadászok. A farmerek, hogy megművelhessék a földet, irtják az erdőt, a vadászok pedig meg akarják menteni.

Az ön által megformált figura kiknek az oldalán áll?

Sámán vagyok, a vadászok oldalán. A törekvés az volt a stáb részéről, hogy minden hiteles legyen. Az eszközök, amelyeket használnak, a hely, ahol élnek. A Duna holtágánál forgattunk, természetvédelmi területen. „Mint a víz a folyóban, úgy áramlik át felettünk az idő” – állt a forgatókönyvben. Mik voltunk, mivé lettünk, mennyit fejlődtünk, marad-e valami az emberiségből, ki marad életben? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a film. Gyönyörű az egész. Egy neves dán nyelvészprofesszor kitalált nyelv alapján alkotta meg a film nyelvezetét. Más nyelvet hozott létre a farmereknek és mást a vadászoknak. A két közösség nem érti egymást. Feliratos lesz a film, hogy a nézők minden országban megértsék. Nemzetközi a produkció, dán, norvég, magyar színészek játszanak a filmben. Egymás között angolul kommunikáltunk.

A szöveggel hogyan sikerült megbirkóznia?

Először azt hittem, nem is tudom megtanulni. Ez teljesíthetetlen, gondoltam. Komoly dialógok. És nem öt mondat! Száz! Egy nem élő nyelven. De a mondatszerkezetek nyelvtanilag is stimmeltek.

Tehát gond nélkül begyűrte?

Ez arra is jó volt, hogy bebizonyosodott, még mindig jól fog az agyam, és nem kis akarattal mindenre képes vagyok. Mindennap reggel ötkor már tanultam. Akkor még csend volt. Kis papírkákat írtam nagy betűkkel, és futás közben rögzítettem a szöveget. Volt, hogy megkértem a férjemet, ellenőrizze, hogy mindent jól mondok-e. Néha kiolvasni sem tudta a szavakat, majd beletört a nyelve, olyan furcsák voltak. Megtörtént az is, hogy felmondva kaptam meg a dialógokat, mert írott formában még nem volt meg. Én azt hallás után, fonetikusan leírtam magamnak, hogy haladni tudjak a tanulással. Őrült nehéz volt. Szerencsére mindenkinek lehetett akcentusa. Csodás stábbal dolgozhattam. Őszintén tudtunk kommunikálni. A biztatás, a szeretet áradt mindenkiből. A színész repül ilyenkor.

Funtek Frigyes félig francia fia, Sándor is komoly szerepet kapott a filmben. Voltak közös jeleneteik?

A történet szerint egy közösséghez tartozunk. Sándor a vadászok csapatában állt. Vonzó, kidolgozott testű, izgalmas fiatalember. Bokszol, táncol. Minden adottsága, megvan ahhoz, hogy nemzetközi sztár legyen. Franciaországban már fent van a polcon. Ideális Anyegin, de orosz darabot nem fognak most játszani sehol. Párizsban sem.

Ön egy évig Londonban élt, még a Madách színházi korszaka idején. Onnan az angolnyelv-tudása?

Vittem és hoztam. Megtanultam kommunikálni külföldi kollégákkal, rendezőkkel. De a kint töltött egy év alatt is sokat forgattam itthon. Azóta lanyhult a tudásom, mennek el a szavak. Sok betanult színdarab költözött be az angol nyelv helyébe.

Musicalszerepeket is kapott jó néhányat, így a zenés műfajt is kipipálhatta. Macskák, Egy nyári éj mosolya, Apácák, Hegedűs a háztetőn, Chicago, Kabaré… van egyáltalán valamiféle hiányérzete a pályájával kapcsolatosan?

Eljátszhattam volna bizonyos prózai szerepeket, de nem volt hozzá rendezői szem. Mégsem elégedetlenkedem. Jó volt ez így is. Ha mindent megkaptam volna, biztos ellustulnék. Így viszont még mindig magasan lángol bennem a tűz.

Kertészkedés közben is?

Akkor is. Minden évben termelek, csak nem minden sikerül. A paprikámat például apró, fekete bogarak szállták meg. Sóskám, spenótom, kelbimbóm viszont lett szépen. Nem halok éhen. Lekvárt is befőztem. Epret és meggyet. Dióm is termett. Két kosárral szedtem össze a fa alól. És ami ugyanekkora öröm: lakik itt egy fekete mókus.

Fekete?

Van egy kis barna is. Van itt a szomszéd telkén egy terebélyes mogyoróbokor. Vagy ott látom őket fejjel lefelé lógva, ahogy eszik a termést, vagy a villanyvezetéken szaladgálnak. Nagyon sok madár is van. Főleg cinegék. Sündisznónk is volt, csak mostanában nem látom. Hiányzik. Annyira édes volt! Három lábon állva ette az almát, a negyedikkel pedig a fülét vakarta. Jókat szórakoztam rajta.

Azt mondta, a hab már ott van a tortán. Akkor már csak a cseresznyeszem hiányzik róla?

Azzal még várjunk! Adjunk még időt neki. Még éljünk. A pötty lesz a vége mindennek.

A szerző a Vasárnap munkatársa