Ma 75 éves Marina Abramović

Belgrádban született, képzőművészeti tanulmányait az ottani művészeti akadémián kezdte. A performansz nemzetközi térnyerése a 70-es évek elejére, Abramović első kísérleteinek időszakára tehető. Ezek során saját testét az alkotás tárgyaként és médiumaként használta. Korai emblematikus műveiben, az emberi sérülékenységből, fájdalomból, szenvedésből születő performanszai közben saját fizikai és lelki, érzelmi határait feszegette az átlényegülés lehetőségei után kutatva – nem egyszer az életét is kockáztatva. Mindeközben nemcsak magát, hanem a közönséget is tesztelte, reakcióra és akcióra késztette, a performansz társalkotójává tette. Egyike azoknak, akik máig ható fordulatot hoztak el ezzel a művészetben. 

Hírnevét a Ritmus című sorozat alapozta meg, amelyben késekkel kopogtatott az ujjai között. Ha megsebezte magát, megállt, újrakezdte,  ügyelve arra, hogy lehetőleg ugyanott vágja meg a kezét, ahol már vérzett, tenyere mellett egyre terebélyesebb vérrajzolatot hagyva. Máskor hat órát állt mozdulatlanul a közönséggel szemben, akik az asztalra készített tárgyakkal bármit megtehettek vele. 1997-ben a boszniai háború borzalmait megidéző, a 47. Velencei Biennálén fődíjas Balkán barokk című performansza során 1500 friss tehéncsontból álló halom közepén ülve egyenként mosta tisztára kefével a véres csontokat, miközben szerb népdalokat énekelt.

1976-ban találkozott a nyugatnémet Uwe Laysiepennel, akivel 12 évig éltek és dolgoztak együtt. Főleg a férfi-nő kapcsolatot és a köztük lévő feszültséget vizsgálták; ekkor születtek azok a műveik, melyek máig a kortárs művészet meghatározó darabjai.

Széles körben ismert 2010-es, A művész jelen van című alkotásán a New York-i Modern Művészetek Múzeumában maga Abramovic is kiállítási tárgy volt: három hónapon át naponta nyitástól zárásig ült a múzeum átriumában egy széken, és bármely látogató bármennyi időre leülhetett vele szemben. A performansz alatt a művész és a közönség tagjai – Abramović kifejezésével élve – szavak nélküli energiakommunikációba léptek. A kiállítást közel 850 ezren keresték fel, soha ennyien nem voltak kíváncsiak egy élő művészre. De elismertségét mutatja az is, hogy ő lesz az első élő női alkotó, aki előtt a brit Királyi Akadémia kiállítással tiszteleg (a koronavírus-járvány miatt az eredetileg tavalyra tervezett eseményt 2023-ra halasztották).