Luca-napi varázslatok

December 13-án ünnepeljük Szent Luca napját. Szent Luca a legenda szerint Szicíliában halt vértanúhalált. Lucát a szembetegségben szenvedők, a bűnbánó utcanők, a varrónők patrónájának is tartották. A magyar néphit kétféle Lucát ismer, mégpedig a jóságost és a boszorkányost. A boszorkányszerű női alak kísértetszerű jelenség, ezen az éjszakán és a napon a hiedelem szerint az emberek és állatok kárát okozta. A nép félt a boszorkányoktól, és védekezett a rontás ellen. Az ólak ajtajára fokhagymával rajzoltak keresztet, míg a tyúkokat közös abroncsból etették ezen a napon, hogy ne tojjanak széjjel. A gazdaszszonynak pedig napközben ülni vagy feküdni kellett, így méltán elvárhatta, hogy tyúkjai jó ülősek legyenek. Fonni, varrni pedig vétek lett volna ezen a napon, nehogy még bevarrják a tyúkok fenekét. A fejtő vagy bontó munka viszont nagyon alkalmas volt ekkor (pl. a tollfosztás vagy a babfejtés). A kakasok „férfiasságát” pedig fokhagymával, borssal biztosították.

Ez a jeles nap a jóslás napja is volt. Ezen a napon vetették el a „Luca-búzát”, mely ha karácsonyra kizöldült, akkor bő termés volt várható az új esztendőben. A házasságjósló gombócleves is biztos tipp volt. A gombócokba a lányok férfineveket írtak, s kifőzéskor, amelyik elsőnek jött a víz felszínére, abban volt a jövendőbelije neve (vagy nem!). Persze, a boszorkányok a túlvilágban is igencsak járatosak voltak. Például a tollas pogácsával figyelmeztetett, hogy jön a vég. Mégpedig úgy, hogy a pogácsákba egy-egy tollat szúrtak, s akinek a sütőben megégett a tolla, arról aztán tudták, hogy a jövőben meghal, akinek pedig csak megpörkölődött, az beteg lesz.

Már a kisebb gyerekek is bekapcsolódtak a Luca-napi varázslásokba. Szorgalmasan járták a falvakat, s mondták a mágikus versikét:

„Luca, Luca kitty-kotty,

tojjanak a tiktyok, luggyok!

Kolbászuk olyan hosszú legyen,

mint a falu hossza!

Zsírjuk annyi legyen,

mint kútba a víz!”

S ha pedig nem kaptak adományt, hamar jött az átok:

„Egy csibéjük legyen,

s az is vak legyen.”

Végezetül említsük meg a híres-nevezetes Luca-széket. Ugyan, ki ne hallotta volna ezt a mondást, hogy úgy készül, mint a Luca széke. Tehát lassan, hosszadalmasan. S ez valóban így is volt. A széket Luca napján kezdték el faragni, s karácsonyra (szentestére) lett kész. A karácsonyi éjféli misén erre felállva lehetett meglátni a boszorkányokat. Kevés emlékünk maradt róla, hiszen szinte azonnal tűzbe kellett dobni, nehogy még a házra rontást hozzon.

A kilencféle fából (kökény, jávor, boróka, som, körte, akác, jegenyefenyő, rózsafa, cser) készült székben nem lehetett szög, ezért az ékeket bükkfából készítették. De hogy a lassú mozgású asszonyságoknak is legyen idejük menekülni, mákot szórtak el az úton, amit aztán a boszorkányoknak fel kellett szedniük, s így biztosan lemaradtak.

A 21. században talán már csak elvétve akad, aki hisz az ilyen jóslásokban, babonákban. Érdekességként, csemegeként azért készíthetünk szeretteinknek egy finom boszorkánykrémet. Ezt biztos nem utasítja el senki Luca napján. (Meg természetesen máskor sem.)

Bűvös boszorkánykrém

Hozzávalók:

50 dkg cukrozott gesztenyemassza, vaníliás cukor, 1 dl rum, 2dl tejszín, l kg alma, 1 db tojásfehérje, 10 dkg porcukor, babapiskóta.

Elkészítése:

A cukrozott gesztenyemasszát kevés vaníliás cukorral, rummal, valamint a tejszínnel jól összedolgozzuk. Az almákat megmossuk, kivájjuk a magházukat, majd tepsiben megsütjük. Kihűlés után kiszedjük a húsukat, egy tojásfehérjével habosra verjük, majd porcukrot keverünk hozzá. Ezután pedig egy kerek tálra ujjnyi vastagon felkenjük a gesztenyemasszát, majd rá az almahabot, aztán újra a gesztenyét. A tetejét cukrozott tejszínhabbal és félbetört babapiskótával díszítjük.