Lisztbogár

A gyászbogarak (Tenebrionidae) családjának tagjai nagyrészt fekete színűek – innen kapták összefoglaló nevüket; tudnunk kell azonban, hogy másutt, főleg a trópusokon színpompás képviselőik is élnek. Nálunk mintegy száz fajukat ismerik. Több életteret népesítenek be, a puszták homokos talaján éppúgy megtaláljuk őket, mint az avarban, a taplógombákban, az egyenletes meleget biztosító istállókban, madarak fészkében, emlősök vackában. Szép számban élnek az odvas fák korhadékában, a falisztben is – ez utóbbi helyen élő fajok kaptak rá fontos élelmiszer-alapanyagunkra, a lisztre.

Legismertebb közülük a 12-18 mm nagyságú, fényes fekete, olykor gesztenyebarna nagy lisztbogár vagy csak lisztbogár (Tenebrio molitor). Gyakori a természetben is, de elsősorban a lisztben és különféle száraz élelmiszerben okozott jelentős kártételei révén ismerjük. Az állat hosszant barázdált fedőszárnyai összenőttek, ezért röpképtelen. A megtermékenyített nőstények szabadban az avarba, az emberi létesítményekben élők (pékségek, élelmiszerraktárak, háztartások) lisztbe, valamint szárított kenyérbe, prézlibe, korpába rakják petéiket. A sárgás-barnás lárvát, ismertebb nevén lisztkukacot egyébként nagy mennyiségben tenyésztik is, mivel a rovarevő díszállatok – madarak, hüllők, kétéltűek, kisemlősök – kiváló táplálékául szolgál, amellett könnyen tenyészthető.

A lisztbogár az egész világba széthurcolt közismert készletkártevő. Hamar megjelenhet az éléskamránkban is – ilyenkor a megtámadott lisztet vagy élelmiszert gondosan válasszuk el a többi résztől és semmisítsük meg, lehetőleg elégetéssel. Ezután a készleteinket naponta vizsgáljuk át, így az esetleges túlélőktől már könnyen megszabadulhatunk.