Lakásvásárlás, otthonteremtés New Yorkban

A döntés megtétele után, hogy ugyanis nagyobb lakásba kell költözni, elkezdtem nézegetni az újsághirdetéseket, amelyekből, mondanom sem kell, nincsen hiány. A vasárnapi The New York Times külön 42 oldalas ingatlanhirdetéseket tartalmazó melléklettel jelenik meg minden héten. A brooklyni eladandó lakások ennek kb. 2 oldalát teszik ki (a The New York Times oldalai olyan nagyok, mint valamikor nálunk a Pravda volt). A többi napi- és hetilap is tartalmaz hirdetéseket, de aki komolyan keres lakást bérlés vagy vásárlás céljából, vagy sajátját akarja bérbe adni vagy eladni, az a Timesban hirdet, hasonlóan az ingatlanügynökségekhez. A hirdetések kerületek és ügynökségek szerint vannak elrendezve.

Minden szombaton este tehát – miután interneten elolvastam a Családi Kört – megvásároltam a háromdolláros és vagy háromkilós vasárnapi Timesot, és piros filccel máris karikáztam az árban és nagyságban megfelelő hirdetményeket. A szombat esti előkészítés azért fontos, mert az eladandó házak, lakások vasárnap délután nyílt napot tartanak, ami azt jelenti, hogy bizonyos órában (általában 1 és 3 között, de néha 12 és 4 között is) bárki betérhet megnézni az ingatlant, nem kell előre bejelentkezni. Itt ekkor vagy egy ingatlanügynök várja az érdeklődőket, vagy a tulajdonos maga. A4-es papírlapon vannak feltüntetve a lakás alapvető adatai – az előnyösek, természetesen. A papírt magunkkal lehet vinni (és ajánlatos is rá jegyzetelni, mert a nap végére összemosódnak a hasonló lakások az ember emlékezetében). Ugyanakkor kérdezni is lehet a jelen levő személytől, no, és ezekből a kérdésekből lehet megtudni, ki keres már hónapok óta, és ki a kezdő.

Vasárnap reggelre

megvan tehát a kiválasztott 10-15 lakás és az útvonal is, hogy mind beleférjen a nyitott házak idejébe. Fél 12-kor indulunk egy könynyű ebéd után a legmesszebb található lakásba, amelyet már délben meg lehet tekinteni. Még az ingatlanügynök előtt odaérünk, ez lehetőséget ad némi terepszemlére – milyenek a szomszédok, milyen fajta boltok vannak a környéken, milyen messze van a metró, jár-e busz az utcában stb. Az első lakásban szörnyű látvány fogadott, minden szétdobálva, erős macskahúgyszag, a konyhában fél négyzetméternyi tört padlócsempe, és egy gyönyörű cirmos cica nyávogott az asztal alatt. Mondanom sem kell, másfél perc után kimenekültünk, s majdnem a macskát is magunkkal vittük, mert nyilvánvalóan nem viselte jól gondját a gazdája.

Ez viszont tényleg kivétel a szabály alól. Általában, ha ügynökség szerződik egy lakás-ház eladására, mielőtt kinyitják az érdeklődők előtt, teljesen átmodellezik. Minden olyan tárgyat eltüntetnek, ami személyessé, otthonossá vagy túlzsúfolttá teszi. Lekerülnek a mágnesek a hűtőről, eltűnnek a családi képek a kandalló fölül, a gyerekek játékai a pincében találnak átmeneti menedéket stb. A belterületnek kellemesnek, de személytelennek kell lennie, hogy a vevő el tudja képzelni, ez az új otthona. Amikor minden, ami felesleges, el van rejtve, a takarítás ideje jön el, utána pedig a dekoráció. Minden szobába friss vágott virágot helyeznek, gyertyák égnek, az ágyra selyemhuzat kerül, néha még a bútorokat is elmozdítják, hogy az illúzió teljes legyen. Hogy így nem praktikus egy lakás? Hogy így sokkal kevésbé lakható és az illúzió nem tartható fenn több mint egy délután erejéig? Sebaj, a lényeg, hogy el legyen adva minél magasabb áron.

A nyitott házakat

háromféle típus látogatja: a komoly vevő, a konkurens ingatlanirodák ügynökei, akik leginkább ötleteket lopnak az eladási technikákat illetően, és a lakberendezők, akik inspirálódni járnak, főleg a tehetősebb réteg otthonaiba.

A komoly vevő számára fontos, hogy egy-egy ilyen nyitott házban fel lehet iratkozni egy listára, aminek nagy az értelme, hiszen az ügynökök a későbbiek folyamán telefonon vagy e-mailen tájékoztatnak hasonló eladó lakásokról-házakról. ĺgy néhány hét elteltével minden nagyobb ingatlaniroda egy-egy ügynöke telefonál és e-mailezik legalább egyszer hetente, hogy arról faggasson, miért nem tetszett a lakás, milyen árban gondolkodunk stb., és új lakások megtekintésére buzdít.

Lakáskereső barátságok

alakulnak néha a nyitott házak látogatói között. Nagy a valószínűsége ugyanis, hogy ha valakivel már a negyedik vasárnapot töltjük együtt, azzal szóba elegyedünk. És bizony nagyon hasznos lehet az ilyen információcsere.

A már kiürített lakásokat és azokat, amelyek hosszabb ideje a piacon vannak, nemcsak a nyílt napokon, hanem külön is meg lehet nézni. Az ingatlanügynökök örömmel mutatják meg akár kora reggeli, vagy késő esti órákban a „Mindent az ügyfélért!” (és a provízióért) jelszó értelmében. Az ügynökségek ugyanis 4-6 százalékos jutalékot kapnak az eladási árból. Brooklynban, ahol mi kerestünk lakást, egy kétszobás ára félmillió dollár körül mozog (egy kis szoba, egy nagyobb szoba, nappali, konyha, ebédlő – általában a konyhával egybekötve –, egy WC mosdóval és egy fürdőszoba káddal, WC-vel, mosdóval), az egyszobásak pedig meghaladják a 350 ezret. A szobák számán kívül a lakás belterülete fontos igazán, hiszen láttam olyanokat, amelyek kétszobásnak vannak nyilvánítva, de az alapterületük kisebb, mint egy egyszobás lakásé, amely átlagban 60 m2, a kétszobás viszont 100 m2.

Amit tehát fontos megfigyelni és feljegyezni: hányadik emeleti a lakás (minél magasabban van, annál több fény jut a szobákba, de esetleg hidegebb is lehet, ha nincs jól szigetelve), van-e udvara vagy terasza, van-e lift a házban, szövetkezeti-e a lakás, az egyes szobák fekvése, van-e északi ablak, van-e működő tűzhely, van-e mosógép és szárító a lakásban (néha a háznak közös mosógépei vannak a pincében), lehet-e mosógépet beszerelni, mikor cserélték utoljára az ablakokat, van-e közös kert, mennyi rakodótér van a lakásban és a pincében, mikor lett a ház tetőszerkezete felújítva, mekkora a ház készpénztartaléka (ebből fedezik a szükséges javításokat, és ha a pénzügyi helyzet romlik, esetleg a ház csődbe megy, a lakások érteke is csökken), és végül fontos tudnivaló, hogy milyen magas a havi rezsi és mikor volt utoljára emelve. A rezsi a ház közös költségeit fedezi, Brooklynban négyszáz dollártól felfelé mozog, attól függően, van-e a háznak portása, főállású házmestere, más fizetett alkalmazottja és így tovább.

Egy népszerű környéken jól árazott lakásra akár ötvennél is többen kíváncsiak, ami sorban állást eredményez. Emlékszem, hogy téli időszakban több helyen a folyosón kellett várnunk, mire kijöttek elegen ahhoz, hogy mi bejussunk. Sok helyen a csizmánkat is le kellett vennünk, hogy a parkettát ne tegye tönkre a talpakról olvadozó hó és sár.

Ha végre megtaláltuk

a lakást, amiről álmodtunk, elkezdődhet a második forduló. Másnap este felhívjuk a tulajdonost vagy az ügynököt, és ajánlatot teszünk. Az ajánlat lehet pont annyi vagy magasabb, mint a meghirdetett ár. A legritkább esetben van csak egy érdeklődő, így a legnagyobb valószínűség szerint licitálnunk kell. A licit vagy minden résztvevő körbetelefonálásával történik egy este, vagy úgy, hogy egy bizonyos nap végéig írásban, általában faxon, mindenki az általa elfogadható legmagasabb összeget ajánlja, és benyújtja annak leírását is, hogyan finanszírozná a vásárlást. A tulajdonosok sok esetben nem a legmagasabb ajánlatot fogadják el. Ha egy készpénzben fizető vevő egy kicsivel adna csak kevesebbet, több esélye van, mint egy bankkölcsönre számító vevőnek. A mi esetünkben az történt, hogy elveszítettük a licitet, de egy hét múlva mégis megkeresett az eladó, elfogadva ajánlatunkat, mert aki eredetileg többet kínált érte, sokkal korábban akart beköltözni, mint ahogy a tulajdonos ki, mi viszont nem siettünk, így lett a lakás miénk.

Egy elfogadott ajánlat után még rengeteg papírmunka vár mindkét félre. A adásvétel pénzügyi részének lebonyolítása után (az előszerződés megkötése, kölcsön kérvényezése a banktól és annak jóváhagyása) következik – a szövetkezeti lakások esetén a szövetkezeti tanács előtti bemutatkozás. Minden tanácstag számára egy-egy dossziét kell eljuttatni, amely tartalmazza a vevő munkahelyi beosztásának leírását, anyagi helyzetének részletes leírását (mennyi készpénze van, vannak-e befektetései, vannak-e tartozásai, a tartozásait mennyire megbízhatóan fizette, igazolás az utóbbi két év keresetéről, több évre visszamenő adóbevallások – ezeket a bizonylatokat egy alacsony díjért az interneten keresztül lehet megszerezni viszonylag rövid idő alatt), és három vagy több ajánlólevelet, többek között a jelenlegi szövetkezeti tanács elnökétől arra való tekintettel, hogy mennyire megbízhatóan fizette a vevő a közös költséget, és milyen módon vett részt a szövetkezet működésében. (A kis társasházak tagjai saját maguk menedzselik a házat, mindenki részt vesz a teendők elvégzésében, és fontos, hogy mindenki akarjon is részt venni bennük.) A szövetkezetek többsége a vételár 20 százalékának készpénzben való letételét követeli a szerződés megkötésénél.

A szövetkezeti tanácsoknak

tulajdonképpen korlátlan hatalmuk van, és a társasház érdekeinek védelmét nagyon komolyan veszik. Emlékszem egy esetre, amikor Barbra Streisand szeretett volna egy manhattani lakást vásárolni, és a tanács elutasította a sztárt, mondván, hogy a lakók nem szeretnék, ha a környéken turistabuszok jönnének-mennének, s ha rajongók álldogálnának éjjel-nappal a bejárat előtt, a művésznőre várva.

A bemutatkozó után, ahol alaposan kikérdezik az embert, postán egy hivatalos levélben értesítést kap arról, elfogadták-e vételi ajánlatát, vagy sem. Ha elfogadták, ez a levél is megy a banknak, amely ezek után elindítja a kölcsön folyósításának intézését. A vevőnek ebben az időszakban joga van még egyszer megtekinteni a lakást, kipróbálni annak minden működő részét (víz nyomása, az elektromos áram, a mindenféle konyhai berendezések működőképessége stb.), mert az adásvétel után minden hiba az új tulajdonos felelősségét terheli. Több hét huzavona után, ha minden rendben megy és senki sem gondolta meg magát, eljön a nagy nap, amikor az eladó ügyvédjének irodájában találkozik eladó és vevő, az ügyvédeik és a bank képviselője (kölcsön esetén). Ha a lakás ingatlaniroda által került eladásra, a vevő és az eladó ekkor találkozik először és utoljára. Legalább két órán keresztül dokumentumok cserélnek gazdát, kerülnek aláírásra és a vevő által kiállított csekkek találnak új tulajdonosra. A vevő kulcsot kap és gratulációkat fogad minden résztvevőtől. A végleges szerződés aláírása után az eladó félnek kötelessége 7-10 napon belül, megegyezés szerint, kiüríteni a lakást.

A költözés – főleg annak időzítése – sem egyszerű művelet, és könnyen rémálommá változhat, mint ahogy kicsit a mi esetünkben is történt.

De ez már egy következő történet.

A szerző New York-i munkatársunk